2003 Augusztus 25- étől

 


február 2005< március 2005 > április 2005



Emoto úr és felesége ma Szingaporba utaznak. Azt lehetne hinni hogy lezser reggele voltés hogy amikor a reptérre éerkeztek akadt egy szabadpillanatuk hogy valamit fogyasszanak a bárnál. De mert az Indiában töltött idõ nagyon rövid volt és mert Emoto úr minnél több emberrel akart beszélni, reggel még tartott egy szemináriumot.


Egy órás szeminárium volt tartva a DMI nõvérek számára. Mert nagyon rövid idõ állt rendelkezésûnkre Emoto úr angolúl beszélt, és ebbõl az alkalomból megtanultam bizonyos szavak használati módját és jellegzetes kifejezéseket. Azt hiszem hogy az õ angolja érthetõbb volt az indiaiak számára mint az enyém. Azt hiszem hogy nagyon jó hogy az Indiában tartott utolsó szeminárium angolúl volt.


Együtt a DMI nõvérekkel. Mindenfele amerre mentünk az emberek jófogadás gesztusként egy piros pontot festettek a homlokunkra.

Az összes Indiában tartott szeminárium jól volt fogadva. Fr. Arul Raj megkérdezte "mikor jönnek újra? Két vagy három iskola is felkérte Önt arra hogy elõadást tartson. A következõ alkalommal 1.000 -2.000 hallgató lesz majd."

ADMI szervezetnek egy kifejlett hállózata van, fõleg a nõ csoportok, összesen 10.000 tagot adnak. Azt hiszem hogy az Indiában tett látógatás Emoto úr üzenetének ebben a világrészben a terjesztésében nyitólépés volt.

Emoto úr kedveli a curry-t és szeret kézzel enni, és mindannyian arra gyanakszunk hogy indián volt elõzõ életében és biztos vagyok abban hogy vissza fog ide térni. Remélem hogy az egyetemisták ugyanilyen meleg fogadtatásban fogják részesiteni mint most (és remélem hogy akkor lesz annyi idõnk hogy megigyunk egy sõrt egy normális vendéglõben?)

Emoto úr és Emotoné, még sok minden kell tanúljak, de nagyon hálás vagyok hogy erre az útra elkisérhettem önöket. Több mint két honap útazás Europában és Amerikában áll még önök elõtt, de ha túlélték az Indiai útat, akkor a többi nagyon kõnnyû megprobáltatás lesz. Értesitsenek mikor lesz újból szükségük egy kisérõre.

Ayano Furuya IHM titkárnõ


* Csütörtök március 29, 2005 Utazva Emoto úrral, szemináriumok Indiában

Az első „Üzenet a víztől ” szemináriumot Emoto úr 200 tapssal fogadó DMI első éves egyetemista előtt tartotta.

Mert ennek a kollegiumnak a hallgatói beszéltek angolúl, újból fel lettem kérve hogy fordítsak. Most egy kicsit izgultam mert nagyobb közönség előtt kellet beszéljek mint Thailandában. De volt önbizalmam mert jól értem Emoto úr szemináriumjait lévén hogy többször hallottam ezen az útón is és előtte is. Elkezdtem megszokni azt ahogy Emoto úr beszél.


Hatalmas virágfűzéreket kaptunk vendégfogadásként.
Nagyon jó illatuk van de nagyon súlyosak is

Mégis mert az angol az egyetemisták második nyelve és az én akcentusom közelebb volt az amerikai angolhoz, nehéz volt számukra megérteni és felkértek arra hogy tagoltabban beszéljek. Iparkodtam minnél tisztábban beszélni de ennek ellenére nem tudom hogy ilyen körülmények között mennyit értettek a szemináriumból.


Szeminárium a kollégiumban. Egy nehéz szeminárium mind számunkra mind a hallgatók számára

Ennek ellenére az eguyik növér úgy vonatkozott Emoto úr szemináriumjára mint „ihletett beszéd”. Ezek a konferenciák megtanítanak egy más szemszögből látni a dolgokat és megértetík azt, hogy mindenki képes a vízet megváltoztatni és ebből kifolyólag meg van mindenkinek az az ereje hogy saját magát megváltoztassa. Nem annyira fontos minden szót megérteni a szemináriumból mint az hogy a víznek ezt a rendkivűli üzenetet befogadni.

Mikor megértettem ezt, tudatosítottam Emoto úr szemináriumjainak és a kristályfényképek átalakító erjét. A legbonyolultabb elméleteiben is bárki felfedezheti azokat az ihleteket amiket könnyű megérteni. A szemináriumnak és a kristályoknak meg volt az az erejűk hogy ezt az üzenetet átadják.

Két szeminárium volt reggel és egy dél után. Nagyon nehéz volt számunkra abban a nagy hőségben, egyetlen egy hűtőszerkezettel, de meg vagyok győződve arról hogy megérte a fáradtságot hogy 500 hallgatónak lett átadva a víz űzenete. Mind figyelemmel kisértek. Köszönjük.


Emoto né mindig nagyon figyelte az utcán járó teheneket. A végén sikerűlt lencsevégre kapni egy kisbornyút ami a kollégium kerítéséhez volt kötve.

Ayano Furuya IHM titkárnő


Sikeresen véghez vittük feladatunkat Thailandában és ma India déli részére utaztunk, Chennai városba, egyike azoknak amiket a tavalyi tsunami éríntett. Itt található az NGO köponti iródája, a DMI csoport, amely az éríntettekért dolgozik. Azért jöttünk ebbe a városba hogy egy adománnyal támogassuk a DMI tervét egy árva gyermekotthon létesítéséért és hogy minnél több ember ismerhesse meg Emoto úr ötletét, a víz és a tudat fontosságát.

Délután érkeztünk a Chennai reptérre és találkoztunk a DMI nõvérekkel. Emoto úr és felesége csak két éjszakát maradhattak Indiában, úgy hogy a program nagyon zsufolt volt, de Emoto úr boldog volt és azt mondta: ”annyi emberrel beszélhetek!” Azt éreztem hogy az öröme és a küldetése az hogy minnél több emberhez eljutassa a víztõl kapott üzeneteket.

Meglátogattunk egy olyan önellátó nõ csoportot amely egy kõkitermelõben dolgozik. Õk egy szegényes negyedben laknak, ahol van egy iskolaosztály az itt levõ gyerekek oktatásáért.  Számos kunyhok és vityilók voltak a poros földön felállítva, nagylábú gyerekek szaladgáltak a maradékokat rágcsáló tehenek között.

 Ennek a városnak a lakói az épületek felhuzására használják a kitermelt követ. Mégis, annak ellenére hogy egész nap dolgoznak nem keresnek túl sokat. A nyereség legnagyobb része az alkalmazó cégekhez jut. 

A DMI nõvérek elõszõr ebbe a városba mentek és megtanították az itt lakó asszonyokat arra hogy takarékoskodjanak. Eddig a napi nyerességüket teljesegészében elköltötték és hogyha valami sürgös kiadás jelent meg arra kényszerültek hogy kölcsönt vegyenek fel a pénzkölcsönzöktõl. A nõvérek segítették a legyengült asszonyokon és így ezek elkezdek kölcsön kapni és adni pénzt, vagy arra használni hogy nagyobb kölcsönöket vehessenek fel a bankból.


Eggyütt a nõ csoportal

Alkalmunk nyílt arra hogy egy ilyen asszonnyal beszéljünk. Mindannyian nagyon életteliek voltak és biztak abban hogy képesek megváltoztatni az életület saját erejükbõl. ADMI nõvérek alkalmat adtak hogy találkozhassanak de az ö érdemük volt hogy saját maguk huzták be az elektromos hálózatot arra a területre és egy új útat építettek. Itt éreztem a földmûvelés által adott erõt. Ilyen nõ csoportok képesek voltak számszerint fejlõdni, ahogy bemutatták hogy milyen hatásossak az ö erõfeszítéseik. Jelen pillanatban, kb. 10.000 asszony dolgozik külömbõzõ ilyen csoportokban ezen a területen.

Miután meghallgatuk az õ elbeszélésüket, ök felkérték Emoto úrat hogy beszéljen. Avval kezdte hogy „a 20 század a tûz  kórszaka volt de a 21 század a víz kórszaka.” Mikor ezt lefordítottam angolra, azon töprengtem hogy mit is akart evvel mondani. A válasz a következõ mondtaban volt: „más szavakkal a mult század a férfiak kórszaka volt, de ez a század a nõké.” Mikor a nök halloták ezt az arcuk felvilágosodott és tapssal köszönték meg.

Ily modón, Emoto úr beszédei a vízrõl kapcsolatba kerülhetnek a nõk független cselekvéseivel. Akkor úgy éreztem hogy sokkal mélyebben értem azt amit Emoto úr ért a víz, a tudat és az alatt a törvény alatt hogy „egy szeretet két hálaadásért.”

 Késõbb még maradt egy kis idõnk amit a falu gyermekeivel töltöttünk, az iskolában. Mindannyian mezítláb voltak. De a szemük ragyogott és kiváncsisággal volt tele. Emoto úr felkérte a gyerekeket hogy vigyázzanak a vízre amit mindannyian naponta használunk, mert nélkûle senki sem tud meglenni. Ésmert mindenkiben sok víz van, és a víznek tetszenek a szép szavak, és fõleg a szeretet és hála, akkor ezek az érzelmek és szavak kell legyenek jelen az életünkben is. Használjunk szép szavakat és mondjuk a víznek hogy szeretjük és mindig köszönjük.


Emoto úr a gyerekekkel eggyütt énekel


A gyerekek táncoltak számunkra

Mert a víz nagyon fontos számunkra az az ereje van hogy kapcsolatban legyen bárkivel. Más szemináriumokhoz képest, lehet hogy azért is mert inkább párbeszéd volt, a gyerekek és ezek az asszonyok sokkal jobban rezonáltak avval amit Emoto úr mondott.


Itt imádkoztunk a vízért


 A víz lefolyik abból a hegybõl ahonan ki lett termelve a kõ.

 


Thailanda egy híres buddhista ország. Mert Emoto úr és Emotoné elõszõr volt itt a szervezõk egy városlátási túrt programoztak, reggelre. Igy kerültünk a turisták legnépszerûbb helyére, a Grand Palace-ra.

Annak ellenére hogy ezelõtt én már voltam ezen a helyen, teljesen elfelejtettem hogy tilos lábbelit viselni, addig amig a bejáratnál meg nem állítottak. Egy kicsit megtorpanva, kölcsönöztem a turistáknak szánt központból egy ingfélét és szandált, de a legkelemetlenebb az volt hogy azt a csunya szürke zoknit is fel kellet vegyem ami a szandálhóz tartozott. Az volt az érzésem hogy meggyuladok még egy inggel és az “új” zoknival magamon. Grand Palace teljesen olyan anyaggal van fedve ami a napsúgarakat tükrözi. A kastély belsõ részén található egy templom amirõl azt tartják hogy minnél ragyogóbb annál több istenség fog jönni – és nagyon ragyogó volt!!! Nagyon külömbözött a Japánban lévõ csendes templomoktól.

 
A Grand Palace-i ragyogó épületek. 
Látjátok a zoknikat, a szandált és az inget amit kölcsönöztem?

 

Mert vasárnap volt a látogatók nem csak turisták voltak hanem odavalósiak is, és ezért nagyon sokan voltak. Úgy látszik hogy a királyi család nagy szeretetnek örvend a nép részérõl

Délútánra volt tervezve egy szeminárium egy olyan bangkoki iskolába ahol a természetszeretet fontos helyet foglalt és egy különleges oktatási rendszerre volt. Ennek az oktatási rendszernek köszönhetõen Emnoto úr ötletei elvei és fényképei semmilyen különösebb erõfeszítés nélkül el voltak fogadva. Az iskolának a neve Arun és erõsen hatott rá a Steiner féle oktatási rendszer. A lényeges külömbség az, hogy a buddhista tanítások lényegét átvették és a thailandi kulturának megfelelõen alkalmazták. A természet tanúlmányozása fontos szerepet kapott. Annak ellenére hogy az iskola Bangkokban van nagy a területe és sok fa meg egy tó is található itt. Nagyon kellemes légkör volt. Ahogy Emoto úr mondaná ennek az iskolának a területén jó Hado van.

 


Rung Arun, az iskola igazgatójával 

 

Az iskolának ahogy említettem nagy zöld területe van és bizonyára azok a gyerekek akik ilyen szabadhelyen játszhatnak és tanúlhatnak nagyon boldogok. Mert vasárnap volt, a szeminárimra nem jöttek sokan, de a hangulat nagyon kellemes, otthonias volt ilyen kevés résztvevõvel.

Azt hiszem én voltam a legboldogabb hogy ilyen kevesen voltak. Azért adódott ez az esély hogy Emoto úrral utazzak mert egy évig Thailandában laktam, és így képes voltam eligazodni és segíthettem a titkársági munkában is. Arra számítottam hogy fordítanom kell Emoto úr és az idevalósiak közti beszélgetéseket. Mégis, meglepetésemre ezen a szemináriumon debütáltam. Mert az itteni kurzusok angol nyelven voltak tartva az itteniek mind beszéltek angolúl.


A Rung Arun Iskola

Azt hiszem hogy elég jól boldogultam és a jõvõben lesz még alkalmam fordítani más szemináriumokon is. Azért mert fordítottam máskor is, és részt vettem Emoto úrnak más szemináriumjain is kezdem jóbban megérteni a mély értelmét annak amit mond és a természet és köztem levõ szoros kapcsolatokat is.

Ayano Furuya IHM Titkárnõ


Alkalmam adódott arra hogy dr. Emoto-val útazzak az elsõ két országba ami a 80 napos szeminárium túrné helyszíne a világkörûli túrnéból. Thailanda úgy van ismerve mint a mosolyok országa és mindenki nagyon barátságos.

Az elsõ szeminárium a Thailandába érkezésünk második napján volt.  A szeminárium vendéglátója az ország legrangosabb történelmi egyeteme, a Chulalongkhorn Egyetem volt.


Szeminárium a Chulalongkhorn Egyetemen

A szemináriumot az a könyvkiadó szervezte akinek a gondozásában megjelent a thailandi változata az  “Üzenet a víztõl” könyvnek, és egy professzor jóvoltából ezen az estén meg lehetett tartani a szemináriumot.


A szervezõkkel és alkalmazottakkal
A magas férfi hátúl Hans a könyvkiadó
Emoto úr bal oldalán látható férfi Chumpol professzor.

 

Számomra ez volt az elsõ alkalom hogy dr. Emoto szemináriumján vehettem rész külföldön. Emoto úr japánúl beszélt és egy szép tolmácsnõ thailandnyelvre fordított. Lehet azért is mert Emoto úr nagyon érthetõen és tisztán beszélt hogy a tolmácsnõ megértse, ez a szeminárium sokkal érdekesebbnek tünt mint amelyeken Japánban voltam. A szeminárium lefolyása allatt egyszerû nézõ voltam és tiszta szívbõl élveztem minden pillanatot.


Az ember sórnak nem látható a vége

A Q és A szeszió között volt egy szünet, de mert nagyon sokan akartak Emoto úrtól dedikációt, amellett a sztand mellett ahol az “Üzenet a víztõl”  volt vásárolható egy asztal lett helyezve hogy megkönyebbítse ezt a mûveletet. Emoto úr szorgalmasan írta alá a könyveket egymásután de az embersór szinte úgyanolyan hosszú maradt. Nem volt ideje arra sem hogy egy korty kávét igyon. A szervezõ azt mondta hogy “olyan mint egy Hollywood-i sztár. ”

 Bizonyára szeminárium hatására, csak a szünetben, 100 könyv lett eladva.

Meggyõzõdésem hogy nem vagyok egyedûl abban a hitemben hogy az elsõ szeminárium ebbõl a turnéból ngyon jól végzõdõtt.

A bangkoki forgalom bámulatos. Nagyon lassan haladtunk, 20 percen keresztül, csak azért hogy leírjunk egy “U” betût, hogy visszatérhesünk ugyanabba a pontba ahonan elindultunk és ahová elõtte, kevesebb mint egy perc allatt érkeztünk. Vajon nem lehetne valamit másképp csinálni?

 Ayano Furuya IHM - Titkárnõ


* csütörtök március 10 - 11 péntek, 2005 13 szeminárium nap kezdődik (Amway szeminárium)

 Ma kezdek egy 13 szeminárium sorozatot a következő program szerint:

10 (csütörtök)

Az Amway (Tokyo) kiosztó által szervezett szeminárium

11 (péntek)

Idem

12 (szombat)

Seminar pentru planificarea fondării  IHM  (Kyoto)

IHM (Kyoto) tervezett alapításért szeminárium

13 (Vasárnap)

Odawara (Odawara) lakói által szervezett szeminárium

14 (Hétfő)

NPO A Nemzetközi Víz az életért alapítvány  alapítása szabad belépős szeminárium  Maebashi-shi-ban

15 (Kedd)

Idem Saitama-shi

16 (Szerda)

Idem Utunomiya-shi

17 (Csütörtök)

Idem Chiba-shi

18 (Péntek)

Idem Kofu-shi

19 (Szombat)

Idem Shizuoka-shi

20 (Vasárnap)

Idem Yokohama-shi

21 (Hétfő)

BeOne Szeminárium  Niigata-ban (Niigata-shi)

22(Kedd)

A víz nemzetközi ünnepe EN (Egyesült Nemzetek)                        Szeminárium Tsuchiura-ban, ceremonia Kasumigaura-ban
este, NPO szemin
árium Mito-shi-ban

 

Nem panaszkodhatom emiatt a zsúfolt program miatt mert én vagyok az aki tervezte és jóváhagyta. Csak iparkodom hogy a csúcsót adjam.

Az első szeminárium ebből a sorozatból Ryusuke Seto, a „Víz éneke” szerzője által lett szervezve, az Amway áruk terjesztői számára. Ő is Amway-nél dolgozik több mint 20 éve már és ennek a szervezetnek egy vezető posztját tölti be. R yusuke-t a feleségem unokahúga, aki szintén Amway kiosztó az ő csoporjában, mutatta be nekem.

A szeminárium eredetileg március 11-ére volt programozva, de a jegyek elfogytak rövid időre miután Ryusuke meghírdette ezt az eseményt. Ez arra késztetett hogy utolsó pillanatban még egy szemináriumnappal megtoldjam a programot. A terem az Amway épületében található, Shibuya’s NHK mellett. Kb. 500 férőhelyes terem. Meghatott Ryusuke meggyőző ereje amivel az embereket erre a szemináriumra vonzotta.

Mind a két szemináriumnál telt ház volt. A 13 napos szeminárium turné kezdete igéretesnek mutatkozott. A publikum reakciója közelített az amerikaihoz mert ahogy megtapsoltak és kiáltoztaknem jellemző a japánokra. A második szeminárium végén álló ovációkat kaptam, ez az első ilyenféle tapasztalatom Japánban.


Alló ovációk az Amway-i szemináriumon

Az az energia amit ott éreztem hasonlít ahoz amit azok az emberek adtak akik a „Víz üzenete” című könyvem terjesztésében segítettek. Ez a könyv főleg a hölgyek segítsége által lett terjesztve, mert ez a könyv nem volt található bármely könyvüzeltben. A szemináriumon is 1000 résztvevőből, meglepetésemre fiatal nők voltak. Nagyon jó hado-t kaptam mindenkitől és ezért nagyon jól éreztem magam. Mindannyiotoknak köszönöm.

 Második nap Ryusuke lánya, Hanayo, eljött hogy résztvegyen a szeminárium fenntartásában. Ryusuke és lánya győnyőrű előadásukkal elkápráztatták a nézőket. Ez az ének mindig meghat. Remélem hogy mindenkinek legalább egyszer adódik alkalma hogy hallhassa. Leírtam a verssorokat, amiknek az írásában én is részt vettem.

VÍZ ÉNEKE
Zene: Aman Ryusuke Seto
Verssorok: Luvian Hanayo Seto


Messze az Univerzumban, ez a ragyogó csillag
A mi csodálatos bolgygónk, Ezúst-kék víz csillag
Fény folyó, a Tejúton
Miért vagyok ezen a földön kérdezem magamtól


Miért lélegzünk? Hová megyünk innen?
Kérdezzük magunktól és a víztől amely benünk van


A Szeretet mindaz amire szükségünk van
Egy Köszönöm mindaz amire szükségünk van
Ezt az egyszerű ajándékot adjuk
együtt mindnyájan tökélétes Harmoniában.


Halgass a belső szóra, a víz amely mindenkinek a belsejében van
Lelkünknek súttog, kristálytisztán táncolva.


Angyali édes hanggal énekelj neki
Harmoniát adva mindent átalakíthatsz.


Esőcseppek hullnak az égből, a Természet legértékesebb ajándéka
ami a Szeretet Fényével hozza, a mi földünk kékjét.


A Szeretet mindaz amire szükségünk van
Egy Köszönöm mindaz amire szükségünk van
Ezt az egyszerű ajándékot együtt
mindnyájan tökélétes Harmoniában adjuk


Mindannyian kezet fogjunk, fényt és harmoniát osszunk
Szívünket Fénnyel és Szeretettel töltsük.


A Szeretet mindaz amire szükségünk van
Egy Köszönöm mindaz amire szükségünk van
Ezt az egyszerű ajándékot adjuk együtt
mindnyájan tökélétes Harmoniában
Mindnyájan egy győnyőrű Szimfoniában.

 


A mai nap, A Hado Japán Egyesűlet alapításának évfordulója alkalmából egy szimpozion volt Kanda-ban szervezve.Mindig léteztek szervezeket vagy egyesűletek akik alternativ gyógymodót alkalmaztak, de meglepő modón, ez volt az első kisérlet egy Hado-ért egyesűlet alapítására.

 


Dr. Terayama eljött hogy támogasson.

Egy szép nagyhegedűn eljátszott zenedarab boldogá tette a közönséget 


Mint  Hado úttőrő boldog vagyok hogy végre alakot fogott. Nagyon boldog vagyok hogy ennek az egyesűletnek az igazgatója Dr. Kawashima. Ő egyike azoknak a Hado oktatóknak akiket személyesen tanítottam és professzor a Tokyoi Női Orvosi Egyetemen. Csak negyvenvalahány éves. Az ilyen egyesűletek igazgatói általában idősebbek, nyugdíjas professzorok. Végre a fiatalabb generáció kezd jobban beavatkozni.

 


Dr. Kawashima és én
 Én Fő Tanácsadó lettem.

 

 A Hado területén Dr. Kawashima és én tanuló és professzor kapcsolatban vagyunk de a személyes kapcsolat az ami doktor és beteg közt van. Emiatt egy nagyon különleges kapcsolat van közöttünk és minketten tanítunk és tanulunk egymástól. Megbízunk egymásban. Dr. Kawashima-t egy oktatók számára szervezett hado szemináriumon ismertem meg, ezelőtt nyolc évvel. A szeminárium utáni fogadáson a következőket mondta: “az én célom hogy ezt a világót átalkísam egy olyanná ahol nincs szükség egyetlen orvosra sem.” Sok érdekes orvossal talá ;lkoztam ezidáig de egyik sem mondott ilyesmit. Nagyon meglepett és nagyon közel éreztem magam hozzá.

 

Mint igazgató, a mai beszéde allatt is ugyanezt állította 500 személy előtt.  Biztos vagyok abban hogy sokan meg voltak lepve. Lehet hogy sok ember el sem tudja képzelni a mai társadalamat orvosok nélkül. Ami engem illet szeretném segíteni Dr. Kawashima-t teljes erőmmel hogy terjessze azt az elméletet hogy bárki meg túd gyógyulni saját erejéből.

 

A HADO szóhozi kőtődésem ezt egy olyan nemzetközi szóvvá fejleszti mint amilyen a TSUNAMI szó. Öszintén remélem hogy ezáltal az egyesűlet által komoly kutatási munkálatok alapját fektethetjük le és a mass media és a magas körök nem mellőzhetik a HADO-t ezentúl.

az oldal felső része

első oldal


::::::::::Copyright(c)2003 Masaru Emoto All Rights Reserved::::::::::