2003 Augusztus 25- étől



szeptember 2005< oktober-december 2005 > január 2006



* 2005. december 26. KHAORAKBA UTAZVA

Miután elhagytam a hotelt reggel 7 órakor, a Yukawa asszony által hívott taxiba ültem, és Khaorakba mentem. Khaorak tengerparti rész, körülbelül másfél órányira Phukettõl. Úgy tartják, hogy 1000 és 2000 közötti azoknak a száma, akik életüket vesztették itt a tsunami ideje alatt.


Khaorak partja, amelyet a tsunami egy évvel ezelõtt elnyelt. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen vettenetes dolog történt itt, ahol turisták nyugodtan úszkáltak, ahogyan most is.


Khaorak partrészén. Néhány virággal áldoztam az elveszett életek emlékének.

Azt mondják, hogy sokan azok közül, akik itt elhunytak, európaiak voltak. Most, hogy itt vagyok, sok európai turistát látok Samuiban és Phuketben egyaránt. Megértem, hogy azok, akik hidegebb vidékeken laknak, miért jönnek erre a napsütötte helyre vakációzni.

Sajnos csak vagy 20 ember gyûlt össze a tengerparti ceremóniára. Lehetséges, hogy a ceremónia híre nem terjedt el eléggé. Sõt mi több, arra a napra más hivatalos megemlékezési szertást is szerveztek, ígyhát érthetõ miért vettek részt ilyen kevesen ezen a ceremónián. Ezzel kapcsolatban Yukawa asszony ezt mondta: ,,Nem az emberek száma a fontos. Sok embert hívtam meg az interneten keresztül és sok szép választ kaptam. Például 3000 diák, 450 különbözõ osztályból a japán Shichida Gyermekek Akadémiájáról, vesz részt ezen a ceremónián velünk együtt ebben a pillanatban. Úgy gondolom, hogy a japánoknak tenniük kell valamit itt. Ezért szerveztem meg ezt az eseményt.‰ Mély benyomást keltettek bennem pozitív gondolatai.

Ígyhát nagyon lelkesen vezettem ezt a ceremóniát.

,,Mondjunk el egy szútrát, amelyet tanáromtól, Nobuo Shioyátol tanultam. A neve A nagy vallomás (Grand Declaration) és így szól:

ŒA világegyetem végtelen ereje kikristályosodott, hogy megteremtse a teljes igazság és harmónia világát.‚

Másszóval, a világegyetemben létezik egy olyan energia, amely örök. Amikor kapcsolatba lépünk vele tudatunkat ráösszpontosítva, ez ki fog áradni, kiegyensúlyozott energia formájában a vízre, amely elõttünk van. Azért mondjuk ezt jövõ idõben, mivel ezáltal fejezzük ki hitünket, a tényt, hogy valóban hiszünk ebben a dologban.

Gyertek mondjuk el ezt a szútrát tízszer.


Ceremónia a parton. Elmondtunk A nagy vallomást.

Nem vett részt sok ember, és senki sem tudott japánul, de mindenki utánam ismételte, hangosan és tisztán. Ezt követõen ezt mondtunk: ,,Víz, köszönjük neked, víz, szeretünk, víz, tisztelünk" japánul, thaiföldi nyelven, kínaiul, malájföldi nyelvel és svédül (egy svéd pár is részt vett a ceremónián). Miután közösen elmondtuk ezt az imát, végezetül elénekeltük a Öröm énekét (Song of Joy).

Rögtön ezt követõen megemlékezési szemináriumot tartottam és az alapvetõ kérdésekrõl beszéltem két óran keresztül: honnan jövünk, miért vagyunk itt és hová megyünk, miutén meghalunk?


Anita, aki sajtóriportot készített, eljött meghallgatni. Kapcsolatban van az Egyesült Nemzetek környezeti problémákkal foglalkozó osztályával, ígyhát nagyon jól megértettük egymást.

Körülbelül 40-en voltunk, és úgy hiszem, hogy sorsom része volt, hogy errõl a témáról beszéljek ezen a helyen. Mindez Yukawa asszonynak köszönhetõ. Köszönöm neked, Manami.


A vendéglõben, ahol utolsó ebédünket fogyasztottuk, Manami maláj barátjával együtt.



* 2005 december 28 Boldog új évet kivánunk!




* 2005 december 25 Phuket-be utazva

Egy csepp alkohol nélkül ünnepeltem a Karácsonyt, a feleségemmel együtt, életemben az elsõt. Megprobáltam nem engedni a 389-es vércukorszintemet hatni a délutáni repülõút alatt Phuket felé. Azért mentem oda, hogy részt vegyek a tsunami által okozott katasztrófa áldozatainak a megemlékezési ceremóniáján.

A repülõút 40 percig tartott Szamui-tól Phuket-ig. A repülõ ablakából láthattam a tsunami által hátrahagyott nyomokat. A tengerparton levõ pálmafák hátborzongató, szinte emberi alakú árnyékot vettetek a tenger nyugodt felszínére. Ezek az árnyak a parton is folytatódtak és nem bírtam megállni, hogy ne kulcsoljam össze kezeimet és imádkozzak azokért az emberekért, akik egy évvel ezelõtt itt életüket vesztették.

Manami Yukawa, az esemény szervezõje fogadott a repülõtéren.


Manami Yukawa

A malájföldi Shichidaban dolgozik egy iskolában. Azért szervezte ezt az eseményt, mert nagyon szeretett volna valamit tenni a tavalyi tsunami után.

A terve eleinte lehetetlennek tûnt, mert nem támogatta semmilyen szervezet és nem is lakik Thaiföldön. Kevéssel több mint egy éve van Malájföldön. Valószínû nem volt kapcsolatban ismertebb személyekkel sem, akik segíthették volna. Ennek ellenére rám nagy hatással volt az elszántsága és megígértem, hogy részt fogok venni ezen a ceremónián. Ahogy ezt az elõbbi naplómban említettem, ez rögtön azután történt, miután elhatároztam, hogy a Szamui szigetre megyek Õszentsége a Dalai Lámával való talákozást követõen.

Az elsõ benyomásom az volt, amikor a repülõtéren találkoztam vele, hogy sokkal fiatalabb, mint hittem. Nincs férjnél és kb. 30 éves. És nem is vezetõ típus. Hogy õszinte legyek, elkezdtem aggódni.

A repülõtérrõl egy taxival egyenesen a Phuket-i nemzeti kórházba mentünk. Már sötét volt, úgyhogy nem tudom, hogy a tengerpart mentén mentünk vagy sem, de amikor a városba érkeztünk, ez úgy nézett ki, mint bármely más város, sok emberrel, autóval, motorral, elektronikus kiírásos reklámmal. A kórház nagy és modern.

Ezért egy kicsit meglepetésszerûen ért a dolog. Elkezdtem beszélni, de nem hiszem, hogy itt sikerült olyan jól tennem a dolgom, ahogy szoktam. Lehet, hogy a tolmácsolás sem volt a legjobb, mert senki sem nevetett a vicceimen. Lehet, hogy ez a thaiföldi stílus.

A közönségben volt egy japán szerzetes öt diákjával.


A szemináriumon a Phuket-i nemzeti kórházban
Phra Mitsuo eljött öt diákjával. 35 éve lakik Thaiföldön.

Késõbb tudtam meg, hogy Mitsuo-nak hívják, Shizukuishiban született az Iwate prefektúrában, és 35 éve él itt. Õ segítette Yukawa asszonyt ennek az eseménynek a megszervezésében. Nagyon udvarias volt, és eljött másnap a Khaorakban szervezett ceremóniára is.




Mindig éreztem a japán nõk erejét bármerre jártam a világban. Mindig meglepett, hogy különbözõ helyeken találok japán embereket. És ezek a japánok szinte mindig nõk. Itt ezen a gyönyörû Szamui szigeten, 600 km-re Bangkoktól talákoztam egy másik erõs japán nõvel.


Watako Ihara, az ittlevõ japán alkalmazott
13 évvel ezelött jött Szamuiba és férjhez ment egy ittenihez.
Jelen pillanatban két gyermek anyja.

Watako Ihara 13 évvel ezelõtt érkezett Bangkokba és itt szerelmes lett egy thaiföldi férfiba, akinek a felesége lett. Szamui szigetre költöztek együtt, a férfi szülõvárosába. Azóta lett két gyermekük. Mikor ez az üdülõ megnyilt, felkérték, hogy dolgozon itt. Azota inkább a férje vigyáz a gyerekekre.

Úgy gondolják, hogy a közeljövõben sok japán fog idelátogatni. Mint japán vendég, nagyon sokat számít az, ha tudod, hogy legalább egy személy van itt, aki beszél japánul. Neki köszönhetõen semmilyen kommunikálási gondom nem volt.

Ami a japán nyelvhasználatot illeti, létezik egy másik érdekes személy is itt. Howard nem csak japánul beszél folyékonyan, hanem kínaiul is.

Howard egyike az üdülõ befektetõinek. Az egyedüli amerikai, aki japánul és kínaiul is beszél. Van egy olyan érzésem, hogy valami elkezdõdött közöttünk.

Úgy néz ki, hogy beszél spanyolul és portugálul is. Szereti a nyelveket és érzéke is van hozzájuk. Õ nem alkalmazott itt, hanem az egyik befektetõ. Amióta egyedül van, azt modja, hogy megprobálja a szabadidejét ezen a szigeten tölteni.

Azt tervezzük, hogy jan. 8-án és 9-én tartsak egy szemináriumot a vendégek és az alakalmazottak számára. Úgy néz ki, hogy tolmácsolni fog.

Ezután beszéltünk az elkövetkezendõ kínai szemináriumról. Nagyon járatos a jelenlegi kínai üzleti ügyekben. Lehet, hogy nagyon jó partnerekké válunk ilyen típusú helyzetekben.

A mai vércukorszint …389
Az eddigi legmagasabb? Ma sem fogyasztottam alkoholt. És 40 percet sétáltam. Akkor miért??




* 2005 december 23 A Kamalaya-i étel

Három nap után kezdem érezni igazán, hogy milyen hely is ez. Úgy lehetne leírni, mint egy regeneráló üdülõhelyet.

Mert még folyik az építkezés, nem mondhatom igazából, hogy valójában mi is lesz itt, de úgy néz ki, mint egy elõkelõ osztályú üdülõhely, olyan személyek számára, akik egy bizonyos gyógyulást keresnek.

Például, az ennivalót Eric, egy francia konyhamûvész készíti. Õ friss zöldségeket használ, oliva olajjal fõz és curry-vel és más efféle ízesítõszerekkel. Nem használ semmilyen olyan hozzávalót, ami a francia konyhára jellemzõ, mint például: vaj, sajt, tej vagy más tejtermék. Léteznek olyan ételféleségek, amelyek úgy néznek ki mint a tej, de kiderült, hogy kókusztej. Annak ellenére, hogy nem kedvelem a francia konyhát, az Eric által készített ételek nagyon ízlenek.

Sok zöldségfélét használ, de tengeri gyümölcsöt és csirkehúst is. Nem ettem itt sem sertést, sem marhahúst, úgyhogy mondhatom, hogy az itt levõ étel félig vegetáriánus étel.


French chef, Eric in his own garden

Észrevettem, hogy Eric szeretettel néz a zöldségeire, amelyeket az udvaron termeszt. Az az érzésem, hogy új receptekkel fog jönni, melyeknek alapanyaga nagy részt friss zöldségbõl áll.
Ma a vércukorszintem …357!
(Komolyan? Miért? De nem ittam egy csepp alkoholt sem ma!)


Írok az erkélyen


Miso soup sok zöldséggel, nagyon ízletes


Pirított tészta és curry, nem tudok élni nélkülük


Asszonyok a fogadáson


Mindig van valamilyen elõadás itt




* 2005 december, 22 Szamui Szigat, Thaiföld (3)

Kamalaya-nak hívják ezt az üdülõt, ami lótuszvirágot jelent thaiföldi nyelven. A bejárat mellett egy kis tó van lótuszvirágokkal.


A lótuszvirágokkal teli tó

A hely tibeti hangualttal telített, ami nem meglepõ számomra, Õszentségével a Dalai Lámával történt találkozásom után. Ez az üdülõ, John, a hely tulajdonosa álmának valóra váltása. Megtudtam, hogy szoros kapcsolata volt a Himalájával az utobbi 25 évben. Mert csupán egy hónappal ezelõtt nyitott, még léteznek olyan részek, ahol tovább folyik az építkezés. Idõ kérdése, hogy John és barátjának utópiája alakot öltsön.

Nem hiszem, hogy csupán egybeesés az, hogy egyike az elsõ ittlakóknak épp én vagyok. Azt hiszem, hogy én is támogatni fogom, hosszú távon, ennek az utópiának a valóra váltását és sikerét.

A mai programom pontosan az, ami a tegnap is volt, vagyis kéz- és lábmasszázs és persze, a séta.


Masszázson



Folytatom a sétát…

Növeltem öt perccel a gyakorlást a járókészüléken, 35 percet mentem rajta. Iparkodom naponta növelni a gyakorlási idõt 5 perccel.

A mai vacsora egy kinai vendéglõben volt megszervezve, 30 perc távolságra a házikómtól. Ian-nal vacsoráztam, õ volt az, aki bemutatta ezt a üdülõhelyet, Christinaval, feleségével, és egyik barátjukkal.


Christina csupán 22 éves. Eleinte azt hittem, hogy Ian 30 éves, de valójában 47.
Nagyon jól néznek ki együtt

Szerencsére, vagy sajnos, a kinai vacsora eléggé jó volt. Nem bírtam megállni és két kis üveg Singha sört ittam (mégis az orvos által megszabott határon belül).

Lássuk mekkora a vércukorszintem…308… 3 ponttal több mint tegnap. Holnap újabb alkoholmentes nap következik, ahogy a feleségemnek ígértem. Uf-oh….




Alig vártam a reggelt, hogy élvezhessem a kilátást, mert az este késo˝n érkeztünk és túl sötét volt ahhoz, hogy bármit is lássunk. Sajnos az ido˝ nem volt valami szép, ahogy a lentebbi fényképen is látható.


Kilátás a házikóból

Íme egy pár fénykép a házikóról és a szobáról, ahol laktunk. Nagyon kényelmes volt.


A Kamalaya-i házikók


Szobabelso˝

Ahhoz, hogy a vendéglo˝höz jussunk, egy meredek dombon kellet átvágnunk, úgyhogy, egy olyan ido˝s úr számára mint én, a környéken tett séta nem egy könnyu˝ dolog. De hívhatom a cart-ot akárhányszor szükségem van rá, úgyhogy nincs semmil gond!


A cart a házikóhoz jön, hogy elvigyen

Kora reggel teljes egészségkivizsgáláson estem keresztül. Dr. Carolina orvos foglalkozik velem, aki a helyi orvosnak, dr. Johnnak a felesége. A keleti gyógymódokat tanulmányozza az egyetemen és Kínában és Japánban is volt már egypárszor.


Dr. Carolina, egy mexikói származású amerikai.

Miután bemutatták a környéket, megállapították számomra a következo˝ „étlapot˝

-diéta (az italokat illeto˝en is) és alkohol mentes napok: szerda és vasárnap. Más napokon max. két pohár langyos shoju-t ihatok.
-az emészto˝ rendszer masszírozása
- homeopátia
ˆ hagyományos kézmasszázs (naponta)
ˆ hagyományos talpmasszázs (naponta)
- qi terápia
ˆ gyakorlat: naponta 30 perc séta

Ma délután négy órától kezdve elkezdtem az egyórás kéz- és talpmasszázst, amit fiatal gyo˝gyítóno˝k végeztek. A mennyekben sem lehet jobb, mint amikor olajokkal masszírozzák kezemet és lábamat.

Aztán elvégeztem a 30 perces sétámat, ahogy a terápiámban áll. A vacsorát egy francia konyhamu˝vész készítette, aki figyelembe vette mindenki saját ízlését. Ennek a kiváló ennivalónak köszönheto˝en, ez volt számomra az elso˝ nap, amikor nem fogyasztottam egyáltalán alkoholt és nem is éreztem a hiányát. Mindez hozzásegített ahhoz, hogy a vércukorszintem 305-re csökkenjen, 83 ponttal kevesebbre, jaj! Holnap is folytatom!




Reggel 10:40-kor indultunk az ANA japán légitársaság repülõterérõl és 16:00-kor érkeztünk Bangkokba (két óra idõzóna különbség). Végre 21:00-kor megérkeztünk a Kamalayala üdülõbe 16 órányi út után.

Thaiföld sokkal közelebb van mint Amerika, a távolságot illetõen, de az út sokkal több idõt vett igénybe, mint számitottuk. Egy kicsit fáradt voltam mikor megérkeztünk.

Meg kell magyaráznom, hogy jutottam ide, ahol egész január 14-ig maradok, vagyis 26 napot.

Mint tudjátok, szeptember 11-én az USA-beli Sun Valley-ben voltam, hogy találkozzak Õszentsége a Dalai Lámával. Sokoloff úr, egy rejtélyes közgazdász volt az, aki oda meghívott (egyébb részletért ezzel kapcsolatban lásd a szeptember 11.-i naplót).

Ott találkoztam Sokoloff úr családtagjainak egy részével is. Többek közt Sokoloff úr volt feleségének az unokaöccsével, Ian-nal is, aki a gyönyörû, félig indonéz, félig holland feleségével volt jelen. Ian mûvész és nemrég írt könyvet a mûvészetrõl. Felkeltették az érdeklõdését a vízkristályok fényképei. Nagyon jól megértettük egymást a talákozásunk pillanatától kezdve. (Azt hittem, hogy 30 éves, de kiderült, hogy valójában 47. Milyen meglepetés!)

Ott beszélt nekem egy üdülõrõl, amit a barátjával építettek a Thaiföldbeli Szamui Szigeten. Õ felelt az üdülõ marketing részérõl és az alternatív terápiákra helyezték a hangsúlyt. November közepére tervezték a megnyítást. Mutatott nekem egy nagyon vonzó szórólapot.

Nem hallottam eddig a Szamui Szigetrõl, de felkeltette az érdeklõdésemet, amikor megtudtam, hogy keletre van Phuket-tõl, a tsunami által éríntett szigettõl. És ez azért, mert a tsunami által okozott katasztrófa áldozatainak a megemlékezésére tartott ceremóniára hívtak meg Phuket-ba december 26-án.

Ráadásul, arra is gondoltam, hogy év végén legyen egy pár szabad napom és írjak valamit. Arra gondoltam, hogy januárban vagy februárban teszem ezt, de ilyen tökéletes körülmények közt (Õszentsége a Dalai Lámával való találkozás segítsége, egy új gyógyító központ megnyítása, csupán 30 perc repülõút távolságra a Phuket szigettõl, és a testem energiával való feltöltésének szükséglete) képtelen voltam visszautasítani egy ilyen alkalmat. Ott helyben lefoglalást kértem ebbe az üdülõbe.

Úgyhogy, a cukorbetegségem gyógyítása végett, holnap kezdek egy új harcot. Az én fõ célom az, hogy csökkentsem a vérem cukorszintjét. A feleségem most mérte meg, és 388 volt!

Yup, ez az indok. Igaz, hogy jó itt lenni? Keményen kell dolgoznod holnaptól kezdve! Minden cukorbeteg nevében!



* 2005 december 19 A naplóval kapcsolatban

Kb. két hónap telt el az utolsó naplóbejegyzésem óta. Öszintén bocsánatot kérek azoktól akik meglátógatták a site-omat ebben az idõszakban. Az egyszerû ok amiért nem írtam a naplómat a túlzsufolt programom volt és nem bírtam mindennel lépést tartani és jõvõre még foglaltabb leszek. Egy ilyen program mellett nagyon nehéz lesz számomra, hogy fenntartsam ezt a site-ot.

Ezért elhatároztam, hogy hetente fogom írni a naplómat és nem naponta. Természetesen ha megjelennek olyan újdonságok amiket nagyon hamar szeretném a tudomásukra hozni, ezeket azonal el fogom küldeni. Iparkodni fogok azon, hogy minnél több fényképet közöljekle mert ezeknek a feltüntetése a weboldalon nem vesz olyan sok idõt igénybe.

20-án Samui-ba, Thailanda-ba fogok utazni, hogy pihenjek és írjak. Phuket-ba fogok menni 26 egy a tsunami megemlékezésére tartott szertatásra és egy különleges szemináriumra. Remélem, lesz egy pillanatuk arra, hogy imádkozanak a tsunami által érinett emberekért, ezen a napon. Gyertek küldjünk mindnyájan szeretetet és hálát a víznek az egész világon. (www.gaiachildren.net)

Az elsõ heti naplót dec. 21-én fogom küldeni


2005 december 6
Visszatérés Japánba a lányommal és unokámmal. Az unokám nagyon jól viselkedett a repülõn.


2005 December 2
Amsterdam-ban otthon a lányomnál. Az unokám lapozgatja az Üzenet a víztõl gyermekeknek szánt változatát


2005 December 2
Sok ember jött el a szemináriumra. (Amsterdam-ba)


2005 December 2
Mayana, aki volt a tavaly novemberi Víz az életért fesztiválon eljött, hogy énekeljen a szemináriumomon


2005 november 25
Együtt Makoto Yasumoto-val, tolmács Guadalajara-ban Mexikóban. Az itt viselt pólók az NPO-tól vannak, a helyi erdõvédõ szervezettõl. Ez az erdõ védõnek tartott zsaguár fényképe


2005 október 27
Bejelentették, hogy a Charleston-nak nevezett táncot amit nagy érdeklõdéssel vártam nem lesz megtartva. Az iteni szeminárium szervezõje táncolt nekem egy keveset


2005 október 27
Charleston egy nagyon régi történelmi város az USA-ban


2005 október 25
Az NBC Philadelphia-nak adott interjú, egy Baltimore-i hotelben.
A következõ címen találhatják az interjút:http://www.nbc10.com/news/5455548/detail.html


2005 október 25
Szeminárium Baltimore-ban


2005 október 20
San Francisco-ban


* 2005 Október 25 szombat,  Baltimore

Két ór alatt tettük meg az utat Sedonától a Phoenix repülõtérig amit egy öt órás repülõút követett. Most jöttem rá hogy az Egyesült Államok milyen nagy és milyen fárasztó az átutazása. A Sedonai hotelt nyolc-kor hagytuk de Baltimore-ba fél nyolc után érkeztünk meg.
Susan fogadott a repülõtéren. Egyenesen a szálódába vitt ahol egy könnyû vacsorát fogyasztottunk, és ezután lefeküdtünk.
A következõ nap a helyi NBC-nél volt egy interjúm. A riporter egy szeretetre méltó nõ volt aki általában az idõjárást mutatta be. Az intrjú érdekes volt, jól folyt le és az egy óra nagyon hamar eltelt.


A helyi NBC-nek adott interjú a Baltimore-i hotelszobában

Egész eddig nem látam egyetlen egy rögzített interjút sem amit én adtam, de megprobálok minden interjú felkérésnek eleget tenni amenyire az idõm engedi. Azt hiszem, hogy ez hozásegíthez ahoz, hogy nõveljem a népszerûségemet ebben az országban. Nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan emberekkel dolgozhatom mint Ayano vagy Kimiko akiknek már járatosak a gondolataim tolmácsolásában és ezeket az interjúkat sikeresebbé teszik.
Kb. 300 ember jött est el a szemináriumra. Voltam itt májúsban és, mert akkor a jegyek mind elkeltek, Susan arra kert, hogy térjek vissza öt hónap mulva.


Sok ember jött el, annak ellenére, hogy májúsban voltam itt
Sokkal több nõ volt mint megszokott

Volt egy másik boldog esemény is itt. Egyike az elsõ Hado oktatóknak, Susan megtette az utat Philadelphia-ból, hogy meglátógasson. Ebben a pillanatban 24 Hado oktató van és nagyon örültem annak, hogy három közülük eljöttek Sedonába, hogy lássanak. Remélem, hogy a Hado okatatók széterjednek az Államok területén és meghívnak, hogy tartsak elõadásokat az általuk vezetett szemináriumokon, minnél hamarabb. Türelmetlenül várom ezeket a meghívásokat.


Susan-al, egyike a Hado oktatóknak. Egész Philadelphia-ból jött.
A gallérunk kihajtoján látható kitüzõ a barátságunk bizonyítéka



* 2005 október 22 szombat, Szeminárium Szedonában

Az Arizonai Szedona arrol híres, hogy spirituális embereket vonz. Itt tanultam ezelõtt 15 évvel a felhõk törlése játékot. Mert a könyvemben leírtam ezt a játékot, egy nem hétköznapi ember hatását keltettem. Másfél évvel ezelõtt is voltam itt, áprilisban, de ez a hely mindig különleges érzelmeket ébreszt bennem.

A szeminárium szervezõnõje, Walker, nagyon jól érezte magát, mert bizonyára közelebb került az álma megvalosításához, ahoz, hogy egy iskolát alapítson.


A szeminárium szervezõnõje, Walter. Boldognak látszik a partnere oldalán

23-án is volt tervezve egy szeminárium, úgyhogy itt maradtam három napig. Tegnap este érkeztem, ma reggel 300 km. autóztam észak felé, Hopi Land-ig.

A háromórás út után a Hopi rezervátum kulturális központjához érkeztem. Sokan voltak akik vártak ott. Valószínû Vernonnak köszönhetõen, aki az egyik legidõsebb helybéli, sokan hallottak rolam és mindannyian örültek, hogy itt vagyok.


Egy benszülött sámán megáldott a szeminárium elõtt azt mondta, hogy gyakran látogat Japánba

Sajnos, a kulturháznak nincs vetítõje, úgyhogy kb. fél órát beszéltem, de mindenki nagy figyelemmel hallgatott. Valószínû érdekes hallgatni egy japánt aki autóval jött a sivatag közepéig, hogy a vízrõl beszéljen és az õsídõkbeli kapcsolatróll a japánok és az amerikai benszülöttek között.


Kaptam egy ajándékot a kultúrház részérõl, ahol a szemináriumot tartottam. Ruben, aki Mexiko City-ben fog szervezni egy futó versenyt jõvõ év márciusában, adta át.

A ma esti szeminárium sok jelenlévõ hölgynek különleges átélést adott. Õk megosztották velem az élményeiket és érdekes fényképeket mutattak meg nekem.


Neal Donald Walsh asszony, akinek a férje írta a “Beszélgetések Istennel” könyvet szintén eljött, hogy lásson


ök a kedvenc támogatóim. Baloldalamon Koinuma asszony,
egyike az elsõ Hado oktatóknak aki San Francisco-ban lakik.
Jobb oldalamon a feleségem látható.


Õk a kedvenc alkalmazottaim, akik egyben tolmácsok is. Bal oldalon Ayano, jobb oladalon, Kimiko


A maratonverseny a mezõn zajlik, a kultúrház elött



* 2005 október 20 csütörtök, Szeminárium San Francisco-ban

Ma San Francisco-ban tartottam egy szemináriumot amit a Learning Annex szervezett. Ez a szervezet rendezte az utolsó New York-i szemináriumomat is.

Szeminárium elõtt meglátogattuk a Petaluma Noétikus Tudomány Intézetet. Ez a második látogatásom itt, az elsõ májusban volt. Ez alkalommal azért jöttem, hogy részt vegyek egy video interjún és, hogy egy új kisérletrõl beszéljek amit az õ közremûködésükkel fogok csinálni.

Az egyórás interjú után dr. Dean laboratoriumába mentünk. Ez egy kis faépületben van, de azt a felszerelést, amit itt használnak, nem könnyû beszerezni.

A kisérletnek szánt szoba vékony fémlemezzel van körülvéve és minden külsõ hatástól óvott. A szoba belsejében van egy olyan készülék, ami bármilyen kis mágnesestér változást képes érzékelni. Dr. Dean ennek a kisérletnek a segítségével szeretné felmérni, hogy képes-e a mi tudatunk változásokat létrehozni egy külsõhatásoktól óvott helységben. Felkértem dr. Dean-t, hogy mérje le a helységben megjelent változásokat miközben mi ímádkozunk, 50 m. távolságról, a szoba közepén levõ vízért.

Aznap este 9 óra körül, 350 személynek mutattam meg azt a fényképet amin az elszigetelt szoba közepén levõ üveg víz látható. Együtt ímádkoztunk: “Víz szeretünk, Víz köszönjük, Víz tisztelünk.”

Az eredményt dr. Dean fogja majd bemutatni, miután több tesztvizsgálatot hajt végre, de amint látható, az elszigetelt szobába helyezett vízkristály gyönyörûnek bizonyúlt. De ahoz, hogy dr. Dean hozza nyilvánosságra a tudományos adatokat, hasonló kisérleteket többször kell még végezzünk. Azt hiszem kell még várnunk egy keveset.



* 2005 október 18 kedd, Sandpoint, Idaho

Idaho az a hely ahol Õszentsége a Dalai Lámával találkoztam szeptemberben. Voltam itt májusban is, szóval ez most a harmadik alkalom. Csakhogy az utolsó két alkalommal tulajdonképp Sun Valey-ban voltam, Idaho-nak a déli részén. Most Sandpoint-ban vagyok, Idaho északi részén, közel a Kanadai határhoz. (Mert az IDAHO szót betûfelcserélés segítségével I HADO-nak olvasshatjuk, lehetséges, hogy ez a hely különleges jelentéssel bír számomra).

Darcy, egy helyi balnéáris üdülõkomplexumnak az igazgatója és az anyukája voltak a szemináriumom szervezõi. Együtt egy remek csapatot alkottak. (Anya és lánya együtt dolgoztak azon, hogy a szeminárium nagy siker legyen. Köszönöm).


Együtt e szervezõkkel, Darcy-val és az anyukájával, Marilyn-el


Az özikék mindenhol megjelennek


A mi házunkat egy golfpálya veszi körül.


Egy szép ház

Ahogy a fényképen látható, egy gyönyörû üdülõben laktunk amit a változó színû levelek vettek körül és a mindenfelöl elõbukkanó özikék. A mi házunkat Teddy Roosevelt-nek hívják (az Egyesült Államok 26-ik elnöke után, aki gyakran látogatott ide, külömbözõ találkozások alkalmából).

A szeminárium hét órakkór kezdõdött egy régi színház teremben ami zsúfolásig megtelt. Egy meglepõ dolog: itt találkoztunk Sakai asszonny barátnõnkel (akinek a beceneve Noripy), a Goi Peace Foundation-tól.


voltak emberek a terem második emeletén is

Valójában érdekes a történet, hogy jutottam ide, ebbe a városba. Minden Keiko-nak, Sakai asszony barátnõjének köszönhetõ. Keiko Japánból ebbe a városba költözött, kb. öt évvel ezelõtt. Magával hozta az Üzenet a víztõl könyvet is, amit megmutatott az itt levõ új barátainak. Így kezdtek hallani rolam az itt lakó emberek és így jutottam odáig, hogy szemináriumot tartsak ebben a városban. Sakai asszony Japánból jött, hogy meglátogassa a barátnõjét és egyben lásson engemet is.


a szeminárium utáni vacsoránál . Sakai asszony középen van, Keiko pedig az õ jobb oldalán.

Hogy öszinte legyek, nagyon meglepett ez a meghívás, egy olyan városba aminek 30.000 lakossa van és ráadásul telt terem legyen a szemináriumon, de mindent megértettem miután kiderült mi történt a “színfalak mögött”. Öszinte csodálója vagyok a japán nõknek. Szinte bárhová megyek létezik ott egy japán nõ is.



* 2005 október 15 szombat, Szeminárium Chicago-ban

Tegnap visszatértem Los Angelesbe, hogy találkozzam Ayano Furuyával, aki titkárno›m és tolmácsom, és ezt követo›en Chicagoba repültem. A repülo›bo›l láttam a gyönyo›ru› sziklás hegyeket amiket hó takart.

A Chicagoi szeminárium szervezo›je a Unity Church volt, ami úgyanazt a vonalat követi mint a Kansas City-i szemináriumom szervezo›je. A terem nagyon szép volt, de nem volt több mint 200 résztvevo› (Feltételezem, hogy ez annak is köszönheto›, hogy a Chicagoi szeminárium elég késo›n volt meghírdetve), ami egy kicsit elbátortalanított. Az ezt megelo›zo› szemináriumot, itt, Chicagoban valaki más szervezte, de úgyanaz volt az eredmény. Úgy látszik, hogy én és Chicago nem egyezzünk nagyon jól ebben a pillanatban.


Ez a szép színház ahol a szemináriumot tartottam. Sajnos, nincs mindig telt terem

Mégis, a szervezo›k nagyon jó emberek, úgyhogy, részben, lehet a mi hibánk. Volt egy olyan elo›ítéletem, hogy Chicago a maffia városa, úgy mint az Al Capone-ban. De egy egészen más kép tárult elénk ezalatt a látogatás allatt. Chicago egy igazán szép város, tiszta, biztonságos és barátságos. Feltételezem, hogy a következo› szemináriumomra sok ember fog majd eljönni.



* 2005 október 13 csütörtök Szeminárium Fresno-ban

Fresno egy mezo˝gazdasági terület Kalifornia állam középterületén, ami a japán betelepülo˝k területeként ismert. Azt hallottam, hogy mikor kirobbant a háború a Csendes Océánon Amerika és Japán között nehéz helyzetben voltak az itt lakók és sok amerikai-japánt koncentrációs táborokba küldtek.
Ron Kato úrral látogatuk Fresno-t, és a feleségem, aki ma reggel érkezett ide, arra gondolt, hogy találkoztunk olyan emberekkel akik átélték ezeket az eseményeket és megvígasztalásra van szükségük. Egy kicsit engedékeny voltam saját magammal.

A terem ahol a szemináriumot fogom tartani egy régi színház aminek a befogadó képessége kb. 500 személy. Meglepett (bocsánat!) a színültig telt terem. De az elvárásaimhoz képest kevés ido˝s amerikai-japán volt, ellenben sok fiatal japán jött el, valószínu˝ valamelyik Fresno-i egyetemro˝l.

Ezt a szemináriumot az NPO, a helyi asszonyok egyesülete szervezte; két személy iparkodott, hogy az egész szemináriumot jelekre fordítsa.

Ezen a szeminárium turnén, szükségem volt jel-tolmácsokra. Figyelembe kell vennem az efféle tolmácsolást a Japánban tartandó szemináriumjaimon is. Fel tettem magamnak azt a kérdést, hogy vajon miért a hallás hibákkal küzködo˝k száma nem csökken sem Japánban, sem Amerikában, sem máshol.

A Fresnoi lakosok figyelmesen hallgatnak
Újból köszönöm az álló ovációkat


* 2005 október 10 Hétfõ Szeminárium Big Bear-ban

Los Angeles-tõl Big Bear-ig, ami egy hegyekkel körülvett üdülõhely, egy órányi út van. Télen lehet itt síelni. Hogy öszinte legyek, mikor hallottam, hogy itt lesz a szemináriumom, nem jött, hogy elhiggyem mert voltam itt, de csak vakációban.

De ennek ellenére, sok ember jött el és figyelmesen hallgattak.

Ezenkivûl, álló ovációkat is kaptam, ahogy a lenntebbi fényképen is látható


Álló ovációk

Gina, a szervezõ mondta, hogy természetes környezetben élnek, és érzik hogy a természetben léteznek egyensúlyfelborúlások és emiatt a könyveimnek és a “What the Bleep?” filmnek sikere volt. Reménykedik abban, hogy egy vizkristály laboratoriumot építenek ezen a helyen. Azt hiszem, hogy Big Bear egy jó hely a mi új laboratoriumunk felépitésére.


Második balról: Gina, a szeminárium szervezõje
Elsõ jobbról: Benny, egy amerikai származású úr és egy Imádság a vízért

Gina fia egy kisérletet csinált a tudományok órájára, ami abból állt, hogy szavakat írt és mondott bizonyos növényeknek. A végén bemuatatta az eredményeket.



Ma tartottam egy szemináriumot Los Angeles-i MOA-ba, ott ahol Ron Kato úr dolgozik. Õ egy nagyon jó tolmács.A MOA egy vallásos szervezet, aminek a fõirodája Japánban van, Atami-ban Shizuoka alterületén. MO a Mokichi Okada kezdõbetûi, aki a Sekai-Kyusei-Kyo-nak az alapítója.

Bizonyos okok miatt nagy megbecsülésnek örvendtem a Kyusei-Kyo alkalamazottai körében. Eddig háromszór hívtak meg Atami-ba, hogy tartsak elõadásokat a Hado-ról. Vízkristályokat ábrázoló fényképeket adtam itt ki és itt találkoztam elöszõr Higa profersszorral az EM-tõl.

Kato úrral két évvel ezelõtt barátkoztam meg miután tolmácsolt egy szemináriumon. Nagy hatással volt rám a fordítása. Nem találkoztam még egy ilyen tökéletes tolmáccsal sem, akivel egy ilyen kapcsolatot érezzek. Azóta, bizonyos különlegs elõadásokon, felkérem, hogy tolmácsoljon. Ezen a turnén, Fresno-ban és a Floridai Orlando-ba fog fordítani.

Nem kell mondjam, hogy a hallgatóságot, ami megtöltötte a termet, elvarázsolta Ron Kato tolmácsolása és álló ovációkat kaptunk.

Apropo, a mai szeminárium szervezõje a Bodhi Tree könyvüzlet, ami a spiritualitással foglalkozó könyveket forgalmaz és közel van a MOA-hoz. A szálloda ahol szobát foglaltak részemre nagyon kellemes volt, úgyanitt készítették a “PRETTY WOMAN” filmet, a Wilshire Boulevard-on. A feleségem pedig Japánban van... Milyen kár!

A luxus lakosztályon felfordulás uralkodik, hogyha az itt lakó férfit nem kiséri egy nõ. Nem vagyok Richard Gere.



* 2005 október 8, Szombat  Szeminárium Anaheimben

Anaheim kb. 30 km.-re van, dél-nyugat irányba, Los Angeles-tõl. A Disneyland itt született 50 évvel ezelõtt. Szintén ismert mint a hírneves Angeles baseballcsapat szülõvárosa. Hat óra alatt jutottunk New York-ból Los Angeles-ig repülõvel.

Apropo, a feleségem ma utazott vissza Japánba és kb. egy hétig marad. A Hado Education Inc. elnöke és kell találkozzon a könyvelõvel aki az adókkal felelõs. Ennek a találkozásnak az idõpontja régebben volt megszabva. Szóval, lazíthatok! Vicceltem.

Miután kikisértem a feleségemet a repülõtérre, a fiammal és a feleségével Anaheim-be utaztunk. Õk fognak vigyázni rám. Úgyhogy gondtalanúl pihenhetek.

Az Anaheim-i szeminárium szervezõje a Learning Light. Kisebb mint a Learning Amex és a legtöbb csoporttagot úgy tûnik, érdekli a spiritualitás. Valószinû, hogy emiatt is a szellemrõl szoló elõadásomnak nagy sikere volt. A 300 résztvevõ igazán örült a szemináriumomnak.


balról jobbra: Mark Kimura tolmács, Miyazawa asszony, én, az egyik meghívottunk, a fiam



* 2005 október 6, Csütörtök  Learning Annex Szeminárium New York-ban

A Learning Annex valószínu›, hogy a legnagyobb alternativ oktatási szervezet Észak Amerikában. A nagy városokban kirendeltségei vanak. Az utolsó szeminárium amit számomra rendeztek, és ami San Diego-ban volt kb. 600 embert gyüjtött egybe. Ezen a turnén o›k rendezték a New York-i és San Francisco-i szemináriumjaimat e honap 20-án.

A mai szemináriumnak a színhelye egy templom volt, Manhattan város központjában, és ami zsúfolásig megtelt és újból rendkivüli álló ovációkat kaptam. Égy kicsit izgultam mert arról beszéltem, hogy az honnan jövünk, miért vagyunk itt és hová megyünk miután meghalunk. Attól tartottam, hogy ez a téma túl spirituális egy olyan helynek mint New York, de, mint kiderült, nem kellet volna aggodnom emiatt.

Ezt a témát nagyon jól fogadták itt úgy, hogy ez a túrné a “Spirituális Turné” alcímet kaphatná.


A teremben


A Yin-Yang szimbólum a templomban
Manapság a templomok, vagy jobban mondva azok a templomok ahol én elo›adásokat tarthatok átfoglaló meggyo›zo›déseket támogatnak



Úgy látszik, hogy manapság nagy népszerüségnek örvendenek a keleti gyógyítást tanító iskolák, de ezek a legrégebbi iskolák. Egy tanfolyam hat évet is eltarthat, és az elvégezése után egy akupunktura bizonyítványt is kaphatsz.

A közép terem, ami a szeminárium színhelye volt, megtelt egyetemistákkal. Azt hiszem, hogy a terem hátsó részén áltak is vagy egyenesen a padlóra ültek. Voltak japán egyetemisták is.

Együtt az iskola igazgatójával és a adminisztrativ tanács igazgatójával
A szeminárium terem egy japán termet jutatott eszembe. Volt egy poszter a “thank you”(köszönöm) kristállyal.


Ma az USA-beli egyik legnagyobb könyvkiadót, a Simon & Schuster kiadót látogattam meg, mert ettõl a hónaptól kezdve õk fogják forgalmazni a könyveimet.

A 650 alkalmazott túlnyomórésze nõ. Olyan volt mint a “Working Girl” filmben, mert úgy tünt, hogy sok férfi segíti õket.

Létezik egy helység ahol a bestseller íróknak a fényképei láthatók.

Arra a hely felé mutatok amit remélem, hogy az én fényképemnek tartogatják!

A könyvemnek fenntartott sarok a Kinokuniya New York könyvüzletben, a Simon & Schuster kiadó irodája melett. Boldoggá tettek.



* 2005 oktober 1 szombat  újból az USA-ban

A mi két cicánk csupán két napot tölthettek a kedvenc személyúkkel, vagyis a feleségemmel. Egy rossz úr újból elvette tölük a kedvenc úrhölgyet! Mikor fog vajon visszatérni? Miau!!

Sajnálom kiscicák, elfog telni még egy idõ amig újból láthatjátok. Íme a mi zsufolt programunk:

Okt. 2, Szeminárium Pitsburgban (Keleti part)
Okt. 5, New York NYC Szeminárium A Keleti órvosi Iskolában (Keleti part)
Okt. 6, New York Plusz tanulás szeminárium (Keleti part)
Okt. 8, Anaheim Könnyû tanulás szeminárium (Nyugati part )
Okt. 9, Szeminárium West Holleywood-ban (Nyugati part )
Okt. 10, Szeminárium Big Bear-nál (Nyugati part hegyi zona)
Okt. 13, Szeminárium Fresno-ban (Nyugati part mezõgazdasági terület)
Okt. 15, Szeminárium a Chicago-i unitáris templomban (Közép-nyugat)
Okt. 18, Szeminárium Idaho-ban, Sandpoint (Észak-nyugat)
Okt. 20, Szeminárium San Francisco-ban (Nyugati part )
Okt. 22, Szeminárium Arizona-ban, Sedona (Közép-nyugat)
Okt. 23, Workshop Sedona-ban
Okt. 25, Szeminárium Baltimore-ban (Keleti part)
Okt. 27, Szeminárium Charleston-ban (Keleti part)
Okt. 28, Szeminárium Ashville-ben (Keleti part)
Okt. 30, Florida, Orlando Hayhouse Egyezmény (Keleti part)
Nov. 1, Szeminárium Sacramento-ban (Nyugati part )
Nov. 2, LA Szeminárium Ajari-val
Nov. 3-6 A második Hado oktató tanfolyam az USA-ban (LA, Nyugati part )
Nov. 8, Visszatérés Japánba

Szóval 39 napra távól leszünk. Kiscicák vigyázatok a házra (de ez a program nem örjítö egy kicsit? Nyugatról keletre, aztán újból nyugatra, újból kelet-észak-nyugat, aztán újból nyugat. Ki készítette ezt a mûsort??? Mi, én voltam az illetõ! Édes Istenem!)


„újból elmegy, milyen szomorú… miau”


az oldal felső része

első oldal


::::::::::Copyright(c)2003 Masaru Emoto All Rights Reserved::::::::::