2003 Augusztus 25- étől



február 2006< március 2006> április 2006

2006. március 30. Viszlát Kolumbia!
2006. március 29. Kolumbiában(4)
2006. március 28. Kolumbiában(3)
2006. március 26. Kolumbiában(2)
2006. március 24. Kolumbiában
2006. március 20. Fotónapló
2006. március 19. Mexikóban (3)
2006. március 18. Mexikóban (2)
2006. március 17. Mexikóban
2006. március 16. A Víz Világfóruma – Mexikó
2006. március 14. Egyiptomban
2006. március 7. Németországból
2006. március 6. Az arab világban

előző napló

-----------------
Különleges terv: „Az igazság a Hadoról”



* 2006. március 30  Viszlát Kolumbia!

A rendõrtisztekkel együtt, akik elkísértek az országot elhagyó utamon egész a bogotai reptérig. A vámvizsgálat úgy volt megszervezve, mint egy VIP számára. Ezzel együtt arra a következtetésre jutottam, hogy következõ alkalommal nem lesz szükségen kíséretre, mivel az ország nagyon biztonságos, és úgy hiszem örvendeni fogok egy kis szabadidõnek, hogy a környéket bejárjam.

Hozzá kell adnom, hogy Michael, aki Hado oktató a harmadik iskolából, hozzánk szegõdött Kolumbiában való tartózkodásunk idején. Torontóból, Kanadából jött el. Erõs és nõtlen férfi, ígyhát meghívhatom következõ alkalommal is, hogy testõröm legyen.

Tehát a kolumbiai látogatásom nagyon kielégítõ, tanulságos tapasztalat volt számomra.
A látogatás az elnök feleségével való reggelivel kezdõdött és az elnökkel való ebéddel végzõdött. Ezen két esemény közötti négy szemináriumon összesen 2000 ember vett részt és több mint 10 fontos interjúm volt a médiában.

A kolumbiai látogatásom alkalmából csordultig telve voltam a víz energiájának megnyilvánulásával.

Viva Columbia, muchas, muchas gratias!



* 2006. március 29  Kolumbiában (4)

Emoto úr és Emoto asszony legszebb kolumbiai élményei

Feleségem elsõ alkalommal akkor viselte a kolumbiai smaragdköves nyakéket, amikor résztvettünk azon az ebéden, amelyre ez a férfi hívott meg minket. Tehát ki is ez a férfi? Õ Kolumbia elnöke, Uribe elnök.

Természetesen vele is szeretnék fotót készíteni. Az elnök finoman karolta feleségemet.


Az elnök érdeklõdéssel hallgatta bemutatómat.


A környezetvédelmi miniszterasszonnyal együtt.

Az elnök érdekõdést mutatott a víz tisztításával kapcsolatos javaslataim iránt, ebéd után, teázás közben. Egy órányi beszélgetés állt rendelkezésünkre, amely azonban 45 perccel hosszabb lett. Úgy éreztem, hogy építõ beszélgetés volt.


A képen mindenki rajta van, a feleségem az egyetlen, aki a saját fényképezõgépébe néz.


Ez a kutya az elnök házatáján volt. A feleségemet megdorgálta az õr rögtön a fotó elkészítése után.


Meglátogattuk Santiago doktor klinikáját.
Õ a geometriai energiák kutatásával foglalkozik.
Az az érzésem, hogy együtt tudunk mûködni a jövõben.


Egy folyóirat számára készítünk fényképet.
Mivel a víz kutatója vagyok sokszor felkérnek arra, hogy a víz mellett fotózzunk.


Teltház volt az utolsó kolumbiai szemináriumunkon.


Az est a közönség meleg óvációival végzõdött.



* 2006. március 28  Kolumbiában (3)

Március 30.-a feleségem születésnapja, ígyhát elmentünk egy helyi ékszerboltba, hogy ajándékot vegyünk neki ebbõl az alkalomból. Ezen a fotón az ékszerbolt vezetõjével vagyunk.

Egy kolumbiai smaragddal ellátott nyakéket vásároltam neki, nagy vásárlási elkötelezettséget jelent számomra. Ez boldoggá kéne tegye feleségemet újabb tíz éven keresztül.



* 2006. március 26  Kolumbiában (2)

Újból fotónapló. Caliba látogattunk Kolumbiában, ahol levezettem egy vízceremóniát és tartottam egy szemináriumot.


Március 26.-án érkeztünk Caliba a repülõtérre.

A Cali-i nemzeti rendõrség várt a reptéren, hogy elkísérjen. Egész úton az autónk mellett mentek miközben Calin át autóztunk.


Cali doktor Julio szülõvárosa. Ez a gyönyörû orhidea klinikájának várótermében volt.


Egy emberarcú figura a klinika útjának túloldalán.


Az õrrel, aki szakaszvezetõ.


Egy forrás a természeti rezervátumban Calin kívül. Itt végeztük el a víz ceremóniáját.


A két rendõr, aki elkísért minket, õk is imádkoztak. Megindító volt gesztusuk.


A domb tetejérõl látni lehetett Cali városát. A hegyi házak legnagyobb része illegális.


Feleségem szereti a kutyákat.


Caliban a szeminárium este 8-kor kezdõdött.

Körülbelül 600 ember jött el, de a számítógépet és a kivetítõt nem tudtunk összeegyeztetni az ottani berendezéssel! Egy órán keresztül kellett beszélnem anélkül, hogy képeket mutathattam volna. A végén láthattunk képeket is, de hang nélkül. Ígyhát lejátszottam karaokémat, és megpróbáltam elegyengetni a dolgokat. De volt két és fél fárasztó és stresszes órám.



* 2006. március 24.  Kolumbiában

Emotó úr március 23.-án indult el Mexikóból Kolumbia felé. Március 30.-áig marad ott. A továbbiakban is nagyon zsúfolt programja lesz. Ezért aszisztense megoszt önökkel egy pár képet kommentárral együtt.


Elsõ dolgom Kolumbiában, hogy az elnök feleségével reggelizzem. A víz üzenete gyermekek számára készült változatát nézi. Imádnivaló személy. A jobb oldalon Santiago doktor, aki lehetõvé tette az együtt reggelizést. Õ egyben az elnök családjának orvosa is.


Az elnök felesége számítógéprõl hallgatja konferenciámat. Középen ül tolmácsunk, Yaguchi asszony, a bal oldalon ülõ pedig Japán nagykövete, Hayashi úr.


Egy fotó az elnök feleségével és Hayashi úrral. Balról a második Julio doktor, aki eljött a floridai szemináriumomra és meghívott Kolumbiába.


Egy szõrmók játékkal, amely az elnök feleségének díványán volt.


Telefonos interjú közben egy Cali-i (következõ úticélunk) újságnak az elnök feleségének irodáját használva.


Bogota, a fõváros. Az emberek mind barátságosak voltak és a város biztonságos. Teljesen különbözõ a japán külügyminisztérium információihoz képest. Lehet, hogy információi 5 évvel korábbiak.


Több interjún is részt vettem, beleértve rádiós és televíziós mûsorokat is. Az egyik interjú egy élõ televíziós adásban volt egy órán keresztül. Középen ül Muramatsu úr, aki Kolumbiában él 42 éve.


Rasmus, a lichtensteini laboratóriumunkból, beszél spanyolul, õ is részt vett néhány interjún. Megdöbbentett spanyol tudása.


Kb. 1100 ember jött el az esti szemináriumra 25.-én.


A szeminárium végén közösen énekeltük el a nagy könyörgést japánul és a világbékéért imádkoztunk.


A szeminárium felálló óvációkkal ért véget.


26.-án elmentünk megnézni a víz forrását kb. 30 emberrel a víz fõhatóságától.


Alkalmat nyújtottak számomra arra, hogy levezessem a víz ceremóniáját ott.



* 2006. március 20.  Fotónapló

Kérem engedjék meg, hogy bemutassak egy pár fotót és annak kommentárját Emoto úr részérõl. A következõ képeket a Víz Világfórumán készítettük, amelyet az UNESCO rendezett a gyermekek számára március 20.-án és van néhány fotó a mexikói kirándulásokból is.




A Víz Világfórumán, amelyet az UNESCO rendezett a mexikói olimpiai stadionban március 20.-án.


Kb. 100 gyermek vett részt, az egész világból.


Volt közöttük 7 japán gyerek is.


A gyerekek fóruma után elmentünk a piramisokhoz. Elsõ kirándulásom ebbõl az utazásból.


Újból mókás kedvemben.


Mindenki együtt. Balról jobbra: Antonio, aki Mexikóban Hado oktató, Michiko Hayashi, én, feleségem, Antonio felesége és Hazaka, az IHM elnöke.


Sok ember mászott fel a piramis tetejére. Mi is megpróbáltuk, de lemondtunk róla, mivel nagyon sokan voltak.


A Nap piramisa mellet létezik a Hold piramisa is. Ott is nagyon sok ember volt. Holnap lesz a tavaszi napéjegyelõség ünnepe, kb. 600.000 emberre számítanak.


A piramisok után Antonio meghívott mindannyiunkat egy vendéglõbe, ahol ízletes tengerigyümölcsöket kínáltak fel. Középen ül Chieko Takenishi, egy önkéntes fordító, aki ittlétünk alatt segített nekünk.

Mikor kijöttünk a vendéglõbõl, akkor vettük észre, hogy az a 330-as szám alatt volt, épp mint születésnapom, március 30.-a. Mindannyian meglepõdtünk, fõleg azért, mert épp ott hamarabb ünnepeltem meg születésnapomat.


Az elõzõ fotó elkészítése után megpillantottunk egy másik vendéglõt és újabb meglepetésben volt részünk. A vendéglõ jelképe, a körbe írt sólyomtollak, az Emotó család jelképe is egyben.

Hazaka úr hozta ajándékképpen ezt a gyönyörû kristályt a piramistól. Úgy néz ki, mint két egymáshoz illesztett piramis. Ez pont az a forma, amelyet mindig is a legmegfelelõbbnek gondoltam egy vízkristály számára. Szeretném felhasználni ezt a kristályt a következõ szemináriumom alkalmából.



* 2006. március 19.  Mexikóban (3)

A tegnap este, március 18.-án egy szokásos szemináriumot tartottam 8 és 9 óra között. Ma egy hosszú szemináriumot tarottam (négy órát) délután 5:30-tól a World Trade Centernél. Körülbelül 600 személy jött el a 18.-ai szemináriumra és vagy 60 a mai hosszú szemináriumra.






Ugyanott tartottam a szemináriumot, mint a múltkor, amikor itt jártam novemberben, akkor kb. 1200 ember jött el, hogy meghallgasson. Nagyon meglepõdtem ennyi ember láttán akkor. Valószínû ez annak tudható be, hogy egyesek közülük nemrég láthatták a What the Bleep Do We Know filmet, amely abban az idõben nagy port kavart fel.

Amikor a belépõjegy árára gondolok, még jobban meglep az embereknek a száma, akik eljöttek a szemináriumra. A szokásos szeminárium vagy 500 peso (kb. 50$), a hosszú pedig 1300 peso. Japánban egy szokásos szeminárium 2000 és 3000 japán jen között mozog, ígyhát itt sokkal drágább. Azon gondolkodom, hogy ez azt jelenti, hogy Mexikó gazdasága sokkal erõsebb lett?

Ebbõl az alkalomból, a mexikói szemináriumokra elhoztam egy filmet annak a víznek a vízkristályairól, amely a mexikói himnuszt hallgatta. Sõt, meg tudtam mutatni az embereknek, hogyan nõtt a kristály a zene hallgatása közben. A vizuális képek és a zene annyira szépek, hogy nem kell mexikóinak lenni ahhoz, hogy megindítsanak.

Úgy döntöttem, hogy bemutatom a filmet, mielõtt elkezdenék beszélni. Ahogyan a film elkezdõdött, mindenki felállt és követte miként nõ a kristály. Mikor véget ért nagy tapsvihar kerekedett. Nagyon meghatott ez a pillanat.


Mindenki felállt a nemzeti himnuszt hallva. Megható pillanat volt.

Tulajdonképpen hoztam magammal egy hasonló filmet a japán himnusszal is, de mivel nem volt egy japán sem a résztvevõk között, nem mutattam be ezt is. Még ha be is mutattam volna Japánban, szomorúan vallom be, de nem hiszem, hogy sok ember felállt volna tapsolni.



* 2006. március 18.  Mexikóban (2)

Az elõzõ napi izgalommal eltelve, amely még mindig ott volt a levegõben, megkezdtem az interjúsorozatot másnap reggel korán, különbözõ rádió- és tv-adóknál, újságoknál, amelyeket Claudio tûzött programra.



Egy televíziós adás gyönyörû házigazdájával az interjú után

Ez a sûrû program egész este 7-ig tartott, akkorra tûzték ki a mûhelyprogramot. A hotelbeli interjút is beleszámítva 15 interjút készítettek velem. Claudio nagyon érti a média felhasználásának módjait.

Este 7 órai kezdettel, március 17.-én volt a fõ esemény, a másfél órás szeminárium a Víz Világfórumán.

Kezdéskor egy 50-60 férõhelyes termet készítettek elõ, azután ez átváltozott egy 100 férõhelyes teremmé, majd késõbb egy 400 férõhelyessé. A adminisztratív osztály tagjai azt mondták, hogy ez azért történt így, mivel sokkal több ember jött el a szemináriumra, mint amennyire számítottak.

Végül kb. 120 ember volt jelen. Úgy gondolom, hogy volt egy kis baj azzal, hogy a szeminárium este 7-kor kezdõdött. Mint azt már említettem, nem sok helybelinek adatott meg a lehetõsége arra, hogy részt vegyen. És úgy tûnik, hogy a részvételt igénylõk nagy része ezeknek az embereknek a részérõl jött.

Természetes, hogy az emberek száma nem olyan fontos számomra. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy megadták számomra a lehetõséget, hogy részt vehessek és beszélhessek a Víz Világfórumán, amelyet csak háromévente rendeznek meg. Íme mit mondtam:

„Három évvel ezelõtt szintén alkalmam volt beszélni a Víz Harmadik Világfórumán Kyotóban. Március 21.-e volt, azon a napon kezdõdött az iraki háború. Ebbõl kifolyólag a médiát teljes mértékben a háborús hírek érdekelték, és félretették a Víz Világfóruma iránti érdeklõdésüket. Körülbelül egy hónappal azelõtt született meg elsõ unokám. Aggódva gondoltam jövõjére. Attól kezdve kezdtem konkrétan gondolni a békére a nagyvilágban utazva.

Három év telt el azóta és most itt állok önök elõtt a Víz Világfórumán újból. A tegnap újabb hírek voltak arról, hogy az amerikai hadsereg megkezdte az eddigi legnagyobb támadást a kormányellenes erõkkel szemben. Mintha dacolni akarna ezzel a találkozóval, amelyre az egész világból gyûltek össze emberek a béke reményével, a víz közvetítésével. Egész egyszerûen nem értem, hogy eféle szerencsétlenségeknek miért kell megtörténniük.

Mindegyre ismételem, különbözõ helyeken, különbözõ alkalmakból: mindannyian vízbõl vagyunk, az egész létünk a víztõl függ. A víz természetes jellegzetessége a rezgés és a rezonancia, következésképpen a szeretet és a hála is. Annak érdekében, hogy a gyermekek errõl tudjanak, ingyen példányokat osztok szét A víz üzenete gyermekeknek készült változatából 650 millió gyermeknek az egész világon az elkövetkezõ 10 évben.” mondtam én, hogy lelkesítsem a szemináriumot.

Természetes, hogy nagy tapsot kaptam a közönség részérõl, de elbátorítottak az iraki helyzettel kapcsotalos hírek. Azt mondtam magamnak, mikor a termet elhagytam, hogy keményen fogok dolgozni három éven keresztül, a Víz Világfórumának következõ találkozójáig, és visszatérek, hogy ellenõrizzem a világbéke szintjét.




 



* 2006. március 17. Mexikóban

Ahogyan azt aszisztensem, Ichise kisasszony is elmondta, az elmúlt hét nagyon zsúfolt volt. 14-én délután szálltam fel Kairóban és este 9 után érkeztem meg egy frankfurti hotelbe. Másnap reggel 9.30-kor indult a gépem, 11 és fél órás út Houstonig. Van egyenes járat is Frankfurtból Mexikó Citybe, de az a gép már tele volt, ígyhát kénytelenek voltunk a tranzit gépre ülni, Houstonon keresztül. Emellett, Continental gépünk, amelyre felültünk, két órát késett egy technikai meghibásodás következtében, így összesen öt órát kellett várakoznunk mielõtt újabb két és fél órát repültünk volna Mexikó Cityig. Mikor megérkeztünk a hotelhez Mexikóban már este 11 is elmúlt. Így összesen 20 órát utaztunk Mexikóig.

A következõ napon, 16.-án reggel 11 órakor kezdõdött meg a Fórum nyitóceremóniája. Izgalommal telve hallgattam a japán herceg beszédét.


A Víz Negyedik Világfórumának megnyitója. Jobbról a harmadik személy a japán herceg.


Médiabeliek a világ minden részérõl.


A japán herceg beszéde.

Volt valami különleges abban, hogy alkalmam volt a japán herceg beszédét egy másik országban hallani. Nagyon megindított és büszke voltam. Angolul beszélt, de hangja magabiztos volt, rendkívüli tapasztalat volt számomra.

Más jeles meghívott is átvette a szót. De sajnos, az igen szigorú biztonsági szabályok, a nagyon drága belépõjegy (kb. 300$) és a jegyszerzés nehézségei következtében a helyi lakosság nagyrészének nem állt módjában részt venni ezen az eseményen. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet társadalmunk egyik legnagyobb problémáját tükrözi, ha figyelembe vesszük azt, hogy ennek az eseménynek a béke ábrázolásával kellett volna felhatalmaznia a vizet.

Ezután a Chapultepec parkba mentünk, amely 10 percnyire volt.

Sokan, ezen ország szülöttei, az Arizona-beli Hopi nép, a helyi lakosság, az idelátogatók és a médiabeliek összegyûltek az ókori mûemlék elõtt, mint azt a fotón is láthatják és zenés-táncos elõadást mutattak be.









Egy interjú rögtön a ceremónia után.

Ottlétem okát már megírtam a 2005. október 22.-i naplómban, valamint a 2006. március 6.-aiban. Kérem olvassák el az információs jegyzéket, amelyet a Szeretet és Hála a Víznek Tervezet fõtitkára küldött szét.
--------------------------------------------------------------------
RENDKÍVÜLI HAGYOMÁNYOS TÁNC
A VÍZ ÉS AZ ÉLET IRÁNTI TISZTELET

EGY HOPI TÖRTÉNET – AZTÉK TÁNCOS CEREMÓNIA
A VÍZ ünneplése

12:00 óra
március 16.csütörtök

ANTROPOLÓGIAI MÚZEUM
A CHAPULTEPEC PARK KÖZELÉBEN
MEXIKÓ CITY
--------------------------------------------------------------------
Különbözõ tánccsoportok: Mexicas, Otomies, Teotihuacanos, Amatlan de Quetzlcoatl-beliek, Mazahua-i Nõk, hagyományos tánccsoport Tenochtitlanból (Mexikó City), mind jelen lesznek, hogy szertartásos módon fogadják a Hopi futókat, akik A VÍZ ÉS AZ ÉLET IRÁNTI TISZTELET üzenetét hozzák el a Víz Negyedik Világfórumára.


A Hopik vizet gyûjtöttek össze az egész világból, hogy futva elhozhassák Mexikóba. A vizet szertartásos módon adják majd át a helyi mexikói nõknek, akik a víz õrzõi Mexikóban.
--------------------------------------------------------------------
KÜLÖNBÖZÕ KULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA A VÍZ ÉS AZ ÉLET TISZTELETÉRE

CHAPULTEPEC PARK, MÁRCIUS 16.-A

AZ ASZTÉK TÁNCOK 11:00 ÓRAKOR KEZDÕDNEK

A VÍZ CEREMÓNIÁJA 12:00 ÓRA
Chalchihuitlicue elõtt
--------------------------------------------------------------------

A szeretet és hála tiszta lelkületének következtében, amely felismeri, hogy a víz maga az élet belsõ lényege, ez az alkalom összegyûjtött embereket a egész világból, akik azonos gondolatokat és érzéseket osztanak meg. Az erõs szándék és az ima érzéssel teli üzenete Masaru Emoto jelenlétével erõsödik meg, aki a világ számára megadta annak a ténynek a tiszta és bizonyított megértését, hogy az víz nemcsak válaszol gondolatainkra és imáinkra, hanem át is változhat ékszer alakú kristályokká, amelyek megújítanak és gyógyítanak.
Felkérjük a világ összes emberét, hogy csatlakozzon ezekhez a futókhoz, hagyományos táncosokhoz, Emoto úrhoz és az összes jelenlevõhöz egy VÍZ IRÁNTI HÁLAIMÁBAN.


Mikor mindannyian egyesítjük gondolatainkat egyidõben, az egész világon, biztosak lehetünk abban, hogy mindegyik vízcsepp megrezzen örömében.

ÉVEZREDEK ÓTA AZ ÖSSZES KULTÚRA EMBEREI TISZTELTÉK A VIZET

A tánccsoportok, akik itt házigazdáink, követték népük hagyományait és négy államból jöttek el, hogy fogadják a Hopikat és hogy meghozzák énekeiket, táncaikat és áldozataikat a víz istenének, TLALOCnak. Õk azt szeretnék, ha a Hopi futók és õseik megfelelõ fogadtatásban részesüljenek és biztosítva legyenek afelõl, hogy a vizet szent módon fogadják majd a hagyományos mexikóiak. Ez része lett a mexikói íratlan történelemnek, hogy amikor Ruben Saufkie Sr., a Hopi futók vezetõje, nemrég Mexikóban járt, meghívták, hogy beszéljen egy mexikói tánckör számára. A Hopi futás megalapításának céljáról és okáról beszélt és mindannyian nyitott szívvel fogadták, cseperegni kezdett és egy lágy esõ áldotta meg az egész csoprotot és a virágokat a táncos elõadás után. Csakis azon a városrészen esett az esõ az év legszárazabb idõszakában. Ez mindenki számára jele volt annak, hogy ez a futás nagyon fontos és hogy a víz szelleme mindenkit arra indít, hogy támogassa a Hopikat fáradozásaikban. A Béke és Méltóság futói és a Cuauhtemocbeliek is felajánlották segítségüket és támogatásukat.

A Xolalpan Teopanacazco hagyományos táncsoport Teotihuacanból, valamint egyéb hagyományos csoportok: az Azteca – Mexicana – Teotihuacana és az Otomi felajánlották, hogy szertartásos módon fogadják a Hopi futókat, õseiket és a sólyomtáncosokat a víz üzenetének szellemével együtt Tlaloc elõtt, az Antropológiai Múzeumnál, Mexikó Cityben március 16.-án délben. A tánc 11:00 órakor kezdõdik.

Több kultúra vesz részt azon a napon és mások is csatlakozni fognak ehhez az egyetemes kezdeményezéshez, ígyhát egyidõben ünnepelhetjük meg azt az ajándékot, amelyet a víz jelképez, és azt, hogy mi, akik szintén vízbõl vagyunk, együtt lehetünk. Mindenki kifejezheti saját szívbõl jövõ üzenetét tele hálával, imával és tisztelettel maga az Élet Szelleme iránt, amely a Víz.

Mint ahogyan azt fentebb olvashatták, képviselõnket, Masaru Emoto urat meghívták a Víz Ceremóniájára, amelyet csütörtök délben tartanak, március 16.-án helyi idõ szerint. Õt kérték meg arra, hogy vezesse a Víz imáját, amelyet arra használunk, hogy szeretetettel és hálával árasszuk el a vizet.

Víz, szeretünk.
Víz, köszönjük neked.
Víz, tisztelünk.

Ha módjukban áll elküldeni a Szeretet és a Hála energiáját oda, ahol a ceremóniát tartjuk (Chapultepec park, Mexikó City) a Hopik, az Azteca, az Otomie és a Teotihuacana rendezésében, az nagyon értékelnénk.
**********

Ebben a hangulatban, mikor a helyszínre érkeztem, mindenki óvációkkal és tapssal fogadott. A ceremónia nagyon jól folyt le. A végén, lehetõséget nyújtottak arra, hogy kifejezzük személyes hálánkat a víz iránt. Íme mit mondtam én:

„Épp Egyiptomból érkeztem meg. Az ottani emberekben is visszhangra találtak a vízkristályok. Ott hallottam elõször, hogy arabul a víz maya. És ebben az országban is léteznek piramisok, és a maják földje volt. Úgy tûnik, hogy a víz félvezetõként terjed szét a világban.
Most, gyertek mondjuk ezt el egyesült szellemben:

Agua te amos (víz, szeretünk)
Agua te las gracias (víz, köszönjük neked)
Agua te respectamos (víz, tisztelünk)”

Egy lapról olvastam fel, amelyre felírtam ezeket a szavakat és megismételtem háromszor. A ceremónia véget ért és egyre hangosabban lehetett hallani a zenét és az énekeket. Abban a pillanatban valaki felkiálltott, miközben az ég felé mutatott: Nézzék, egy sólyom!


(íme a kép)

Felnéztünk és megpillantottunk egy sólymot, amely méltóságteljesen körözött felettünk. Körülbelül hat kör után elrepült nyugat felé. Számomra ez azt jelentette, hogy õ az égbõl támogatott minket, és biztosított miket afelõl, hogy Isten az egekben meghallgatja imáinkat. Megindított ez az esemény, nem tudtam visszafojtani könnyeimet. Valaki azt mondta: Ez csoda, soha nem láttam sólymot ebben a városban!

A jelenlegi történelem egyik ilyen találkozója a bennszülött amerikai törzsek között a víz jegyében történt meg. A mai nap emlékezetes marad ebben az értelemben. Úgy gondolom, hogy ez a nap fémjelzi majd azt a napot, amikor a bennszülött nép összegyûlt, hogy õsei tudását és bölcsességet megossza az emberekkel, akiket napkainkban nagyban érintett a szekularizáció. A mai nap volt az a nap, amikor megígértem magamnak, hogy mindenáron segíteni fogok ennek a vidéknek a törzsein abban, hogy egybegyûljenek annak érdekében, hogy a víz misszonáriusaivá váljanak.

Szeretném izgalmamat és hálámat kifejezni Ruben iránt, aki sikeresen futott Arzónából Mexikóba. Úgyszintén Vernon iránt is és mindazok iránt, akik támogatták ezt a futás, mindenkinek köszönöm.



* 2006. március 16.  A Víz Világfóruma – Mexikó

Emotó úr egyik aszisztense vagyok, és az ő nevében írok. Emoto úrat nagyon jól fogadták a Víz Negyedik Világfórumán, amelyet most Mexikó Cityben tartanak. Lehetséges, hogy a médiából hallottak erről a fórumról, amelyen olyan emberek beszéltek, mint a japán herceg. Mivel Emoto úr programja nagyon zsúfolt, egy ideig nem lesz ideje arra, hogy naplót írjon. Ezért arra gondoltunk, hogy megosztunk önökkel legalább egy pár képet rövid kommentárral egyelőre.





A Víz Negyedik Világfórumának megnyitója. A jobb oldalon ülő harmadik személy a japán herceg.


Az egész világból jelen voltak a médiabeliek.


A japán herceg beszéde.


A ceremónia akkor kezdődött, meikor a Hopi futók összegyűltek a Chemnanga parkban.






Interjú rögtön a ceremónia után.


A ceremónián.


Egy helyi lap székhelyének halljában az interjú előtt.


Szükségem van a mókára a túlterhelt programom miatt. A könyv, amit kezemben tartok A vízbe rejtett üzenet spanyol változata, amelyet nagyon jól vesznek Mexikóban.


A hotelnél, amelyben laktam. Mivel sok fontos ember szállt meg itt a világ minden részéről, a biztonsági intezkedések nagyon szigorúak voltak, hogy elhárítsanak bármilyen terrorista fenyegetést.


Egy televíziós interjú után, a gyönyörű riporterhölggyel.






Mindenki felállt, amikor elkezdték énekelni Mexikó állam himnuszát. Nagyon megható pillanat volt.












* 2006. március 14.  Egyiptomban

A hóvihar miatt a müncheni reptér egy órán keresztül zárva volt március 10-én, és a frankfurti járat körülbelül két órát késett. Feleségemmel, aki elment meglátogatni lányunkat Amszterdamban, azon voltunk, hogy Frankfurtban találkozunk és ott ülünk gépre, hogy együtt Kairóba repüljünk. Ígyhát, amikor a reptérre érkeztem még volt 15 perc gépünk felszállásáig. Feleségem nem tudta mitévő legyen, és ott állt tanácstalanul a bejáratnál. Mikor meglátott elkezdett hangosan kiabálni, mint egy kislány. Úgy gondolom, Isten újból megsegített.
Négy nappal az arab világban való első látogatásom után következtetésképpen, azt hiszem, sokmindent tanultam.

Ezt az utazást a fenti képen levő férfi rendezte, Dr. Karim. A kairói egyetem professzora volt mértan szakon. Rasmus édesapján keresztül mutattak be neki tavaly, amikor eljött meglátoganti laboratóriumunkat Liechtensteinben. Azok számára, akik nem tudják, Rasmus az ottani laboratórium kutatója. Dr. Karim nagyon barátságos, melegszivű és jól ismert személy Egyiptomban. Felismerte a vízkristályok jelentőségét, és most együtt dolgozunk az EMF-et blokáló berendezéseken.

A Nílus első megfigyelése váratlan jellegzetességgel bírt. Nem számítottam arra, hogy a Nílus egy nagyváros közepén folyik, és szélessége nem volt akkora, mint ahogyan azt elképzeltem. Mégis, sok árúszállító és kereskedelmi hajót láttam, amelyek a Dunára emlékeztettek. És íme, eme hatalmas folyónak köszönhetően születhetett meg egy ilyen nagy város a sivatag köepén. Ez a víz jelentőségére és erejére emlékeztet.

Ezen a képen Dr. Karimmal és feleségével vagyunk együtt a szeminárium terem előtt március 11.-én. Azon a napon sok ember eljött, a médiából is, hogy részt vegyenek szemináriumomon. Mindenki Dr. Karimtól kapott meghívót.

Ez a kép a szeminárium ideje alatt készült. Ezt a szemináriumot angol nyelven tartottam, és Dr. Karim fordította arab nyelvre. Akárhányszor angolul tartom a szemináriumot, mindig feszélyezetten érzem magam, mivel nem beszélek olyan jól angolul. Azt hiszem egyre több szemináriumon leszek kénytelen angolul beszélni, ezért még tanulmányoznom kell ezt a nyelvet.

Rasmus édesapja az első sorban ül, a bal oldalon.

Olyan sok ember volt, hogy egyesek kénytelenek voltak lábon állni. A középen ülő balján ül Haad úr, aki kiadta arab nyelven A Víz üzenete 3. kötetét. A jobbján ülő személy híres lelki vezető azon a vidéken. Akik a médiából részt vettek a szemináriumon, kikérték véleményét előadásomról a szeminárium után.

A jobb oldali első személy az első sorban Rasmus, a liechtensteini laboratóriumtól. Úgy éreztem, hogy sokan a jelenlevők közül képesek voltak nagyon jól megérteni mindazt, amit itt ma előadtam.

A következő napon meghívást kaptam egy élő televíziós adásba. Két és fél órás szaud arábiai tv show volt. Körülbelül egy órán keresztül voltam műsorban és este 11:30-kor végeztem. Fárasztó nap volt.

A következő napon, március 13.-án, meghívtak egy, a nagy nyílvánosságnak szánt, egyiptomi tv műsorba este 10 órai kezdettel. Nagyon hamar eltelt a műsorbeli 30 perc a gyönyörű és intelligens műsorházigazda társaságában.

Három teli nap után végre lett egy kis időm, hogy kiránduljak a környéken az utoló napon. Feleségemmel együtt elmentünk megnézni a piramisokat. Feleségem kb. tíz percig élvezte a tevegélést, én csak a fotó kedvéért ültem fel rá és ellenőriztem, hogy biztonságban vagyok-e lábammal a földön rögtön azután. De nem nézek ki igazán jól a teve hátán. Nem jut eszükbe erről a képről arábiai Laurence?

Mókás kedvemben. Vajon így nézek ki mindig?


Feleségem óvatos tevegélés közben


De hamar megszokta. Nemigaz, hogy fiatal?

Az volt az érzésem, hogy a Szfinx párban található, úgy, mint a szentélyek előtti kutyák, de valójában csak egy van belőle. Nem tudok egyéb rendeltetésére gondolni, mint arra, hogy a király értékes sírhelyének őrzőjének szánták. Ha ez így van, akkor értelmet nyer a Szfinx párja létezésének feltevése. Megkérdeztem, de senki nem tud erről. Ha valaki tud erről valamit, legyen szíves értesítsen engem is.

Mint azt már mondtam, az első egyiptomi utam nagyon érdekes és tanulságos volt. Mindezeket Dr. Karinnak köszönhetem. Hiszem azt, hogy az arab vallásos nézet és kultúra nem mond ellent a vízkristályokkal kapcsolatos magyarázataimnak. Sokat jelent számomra az, hogy az itteni emberek nyitott szívvel fogadták ezeket a tanításokat. Az az érzésem, hogy ezentúl gyakrabban fogom látogatni a világnak ezt a sarkát.

Április elején jelenik meg arab nyelvű fordításban A víz üzenete 4. kötete, ígyhát annak függvényében, hogy miként fogadják az emberek ezt a könyvet, lehet még egyszer látogatást teszek Szaud Arábiában ebben az évben.



* 2006. március 7.  Németországból

Amikor a müncheni reptérre érkeztem késõ éjjel március 6.-án, itt mindent hó borított.


Mindent hó borít (a müncheni központi pályaudvar)

A késõi idõpont ellenére, Conrad, a Koha Publishing társaság megalapítója és jó barátom eljött értünk. Elmondása szerint az ez évi hómennyiség rekord értékû volt Németországban. A hó jobban érinti a déli részeket, mint az északiakat, ebben a városban is három héttel ezelõtt méteres hó hullott. És két nappal ezelõtt újból hullani kezdett a hó. Mondtam neki, hogy Japánban is a szokásosnál több hó hullt ebben az évben. Ez az éghajlatváltozás egy csendes, de különös jelenség elõjele is lehet.

A következõ napon egy sor találkozón és interjún vettem részt még reggeli kezdettel. Ez idõ alatt két említésre méltó információt is kaptam. Egyiket közülük még ma be szeretném itt mutatni.

Zenei elõadás kõbõl készült hangszeren. Elõbb, kérem, tekintsék meg az alábbi fotót.


Klaus Fessmann a nehéz kõhangszert Salzburgból hozta el.

A követ a hárfáéhoz hasonló formára vájták ki, és ha felületét megütöd, a kõ nagyon szép hangot ad ki. A kép bal oldalán levõ tál vizet tartalmaz. Ahhoz, hogy a hang kiadását biztosítsa, szükséges, hogy keze mindig nedves legyen. És a víz minõségének függvényében a keltett hang váltakozó.

Az a személy, aki játszik ezen a hangszeren maga Klaus Fessmann. Õ zongoratanár a salzburgi zenei kollégiumban. Egy napon rátalált erre a hangszerre, és attól a naptól kezdve többet játszik ezen a hangszeren, mint a zongorán. Azt mondták nekem, hogy egy egy méter magas követ használ, amikor elõadása van. Hasonlóképpen õ maga mondta, hogy minél erõsebben áhítozik a végsõ hang után, annál jobban átéli ennek mélységét és annál távolabbinak tûnik komplex voltának megértése. 3 cd-t hagyott zenéjével, így majd hagyhatjuk a vizet, hogy hallgassa és lefotózhatjuk a kristályokat.

Mindig is éreztem és szándékomban állt kutatásokat végezni a köveken, ígyhát rögtön elkültem a cd-ket a japán laboratóriumba, hogy elvégezhessük ezt a kísérletet. Egyrészt az a tény, hogy a kõ nem kelthet semmilyen hangot csak akkor, ha nedves, megfelel elméletemnek, miszerint a víz az egyetlen anyag, amely továbbítja a rezgéseket.



* 2006. március 6. Az arab világban

A mai napon, március 6.-án, újabb egy hónapos világtúrnéba indulok. Látogatást teszek Németorszégban, Egyiptomban, Mexikóban, Kolumbiában és Puerto Ricoban. Izgalommal tölt el, mert mindegyik látogatásnak fontos jelentõsége van.

Elsõ sorban, A What the Bleep Do We Know!? címû filmet a múlt év végén mutatták be a németországi mozikban. Akárcsak Amerikában, Németországban is nagy port kavart fel. Ebbõl kifolyólag tartok egy kisebb kérdez-felelek ülésszakot tartok egy rosenheimi moziban, amely München elõvárosa és Hamburg kikötõváros mozijában. Ezeket március 8.-ára és 9.-ére tervezték.

Azután Egyiptomban leszek 10.-e és 14.-e között, ahol megtartom elsõ szemináriumomat az arab világban és részt veszek egy televíziós mûsorban is. A kairói egyetem egyik volt professzora hívott meg, Dr. Karim. Emelett A víz üzenete 3. kötete nemrég jelent meg arab nyelven, ígyhát kiváncsi vagyok hogyan fognak hangzani a vízkristályok üzenetei az arab világ számára. Szélesebb értelemben, úgy érzem, hogy a vízkristályok felé való nyitottság jelölheti meg a világbéke mihamarabbi bekövetkezésének lehetõségét. Ez a gondolat izgalommal tölt el.

15.-én Mexikóba repülök az Atlanti Óceánon keresztül, hogy beszélhessek Víz 4. Világfórumán (március 16 – 22). Tartottam szemináriumot a harmadik Fórum alkalmából is Kyotoban, de ezt csak azért, mert megkértem õket, hogy adják meg nekem a lehetõséget, hogy beszélhessek. Ezúttal viszont, Mexikóba megkaptam a hivatalos meghívót, hogy a Víz Világfórumának adminisztrációs tagjaként vegyek részt. Úgy tudom, hogy Õfelsége a japán herceg is részt vesz ezen a fórumon.

Beszédet tartok március 17.-én este 7 órai kezdettel, másfél órán keresztül, angol és spanyol fordítókkal. Ez számomra is új tapasztalat lesz és ezért izgalommal tölt el.

Március 20.-án, alkalmam lesz egy órán keresztül beszélni az UNESCO által szervezett Vízfórumon.

Mindezek mellett felkértek, hogy vezessek le egy ceremóniát a Hopi futók számára, akik Arizónából egész Mexikó Cityig (kb. 3000 km) futnak és a világ minden részérõl kapott vizet hozzák el. A ceremónia 16.-án lesz, ugyanazon a napon lesz a Víz Világfórumának megnyitója is.

A mexikói szemináriumok után Kolumbiába megyek elsõ alkalommal. Egy bizonyos Julio doktor meghívásán keresztül kaptam meg ezt a lehetõséget, akit a tavaly ismertem meg egy szemináriumon Miamiban. Mivel egyik barátja Kolumbia elnökének személyes orvosa, módomban állt egy reggelire való meghívást kapni az elnök felesége részérõl. Meglehet, hogy alkalmam adódik magával Uribe elnökkel is találkozni ebbõl az alkalomból. Ha ez megtörténik, ha egy államelnök megadja számomra a lehetõséget, hogy találkozzam vele, azt mondhatjuk, hogy az emberek elkezdenek komolyan gondolni a vízre.

Ezzel a látogatással kapcsolatban voltam a kolumbiai nagykövetségen, Tokyoban, az elmúlt napokban. Francisco Jose Sierra nagykövet úr hívott meg minket. Nagyon szivesen magyarázott Kolumbia jelenlegi helyzetérõl és elhárította feleségem összes félelmét a hely biztonságosságát illetõen. Az az érzésem, hogy a japán külügyminisztérium figyelmeztetései a kolumbiai biztonsággal kapcsolatban már túlhaladottak.


Kolumbia japán nagykövetével, Fransisco Jose Sierraval együtt.
A jobb oldalon levõ fotó kolumbia elnökének képe.

Kolumbia után Puerto Ricoba megyek. Ezt a látogatást Carmen asszony rendezte, aki a Hado oktatók második iskolájának végzettje. Minél aktívabbak a Hado oktatók saját országukban, annál elfoglaltabb leszek én is, hogy bizonyos rendezvényeken részt vegyek. De az ilyen mozgalmas élet ihletni fog és meg is fog gyógyítani, és ez az amire vágyom. Izgalmas utazássorozatnak nézek elébe Egyiptomon, Mexikón, Kolumbián keresztül és végül ellazulhatok Puerto Ricon egy sör mellett.


az oldal felső része

első oldal


::::::::::Copyright(c)2003 Masaru Emoto All Rights Reserved::::::::::